Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a férjem, mindennél jobban, miért nem tudok akkor normálisan viselkedni?
A férjem a mindenem, mindennél jobban szeretem, és ő is engem.
Én mégis sokszor egy mocsokláda vagyok vele. Egyszerűen hazajövök, és felbosszantom magam valami vackon, ami nem is érdekel, és beszólok neki.
És akkor már bukott is a kellemes hangulat. Nem arról van szó, mert ő sosem haragszik rám, és mikor a legnagyobb szemét vagyok akkor is megölel csak, mert tudja, hogy nem neki szól, és folytatjuk a napot, mintha mi sem történt volna.
De néha, mikor igazán normális vagyok, akkor olyanook vagyunk, mint a friss szerelmesek. Bújunk, ölelkezünk, nevetünk.
Nem könnyű az életünk az elmúlt egy évben sajnos, ráadásul új munkahelyem van, amit imádok, de nagyon leszív. Ez azonban nem indok arra, hogy ennyire bunkó legyek.
Magamnak sem merem bevallani, deúgy hozta az élet, hogy én vagyok a fő kenyérkereső, és sajnos engem ez zavar. Nem érzem magam biztonságban. Kicsit olyan, mintha kihúzták volna az egyensúlyt a lábam alól. Azt hiszem ezt a feszültséget töltöm ki rajta, ez viszont abszolút nem fair :(
Mit tehetnék?
Ja bocsánat. Dolgozik, nem ez a gond, nem otthon ülő fajta.
Én nagyon felnézek rá több dolog miatt is, mert most is olyan helyzetbe kerültünk, amibe már sokan belerokkantak volna, de ő nem, ő megy és igyekszik megoldani. Ez tőle viszonylag független, hogy anyagilag ő gatya (hitel), én meg éppen karrieremben felfelé haladok, és ez a fizumon is meglátszik.
Persze egy kasszán vagyunk, ez nem gond, csak jelenleg én több mint 3x annyit hozok haza, mint ő (miután leadta a kötelező köreit...) és egyszerűen úgy érzem, hogy minden kilátástalan.
Hogy sosem lesz gyerekünk, mert hogyan, ha nekem kell megszülnöm, de én nem szülhetem meg, mert hát akkor ki keresi meg a pelenkára valót??? És így tovább, és így tovább. Ráadásul nekem is új a munkahely azon is izgulok, hogy legyenek velem megelégedve, nehogy baj legyen, mert minden felelősség az én vállamon van.
Ettől függetlenül az egész helyzetről nem a férjem tehet (ezt nem fejteném most ki bővebben), és ő mindent megtesz, ami tőle telik és emberileg lehetséges. Csak egyszerűen nem érzem magam biztonságban...
Mit tehetnék, hogy ne vele bunkózzak?
Soha nem fogod biztonságban érezni magad. Mindig lesz valami. Szerintem az segít, ha az ember elfogadja, hogy ez ilyen, hogy bármikor széteshet minden. És hogy nem jár neki semmi. Van valami olyan mondás, hogy annak van értelme tervezni a jövőre, aki a jelenben már jól van. Pont mert soha nincs végpont. Szóval, akkor minden jelen az kell, hogy legyen, mert mindegyik a jövőben ugyan ilyen bizonytalan jelen lesz csak változik a sztori. Ezt nem tudom érted e.
Szóval valahogy úgy próbálj lenni, hogy ne azt nézd mi nincs, hanem csak egyensúlyozz a hullámon a kis társaddal. És szarj bele :D ÉS legyél nagyvonalú. Az erőforrásaiddal és legfőképpen az időddel. Ne kuporgasd. Ilyenek. ÉS akkor szép leszel.
Arra gondolj hogy sokkal rosszabb is lehetne...lehetnél te például munkanélküli és abból kellene megélnetek ami a férjedéből marad.
Vannak akik nagyon sanyarú körülmények között élnek.
Örülj hogy jól keresel, és nem kell hónap végén tologatni a számlákat.
Ne azt nézd hogy a te fizetésed, meg az ő fizetése, hanem hogy a kettőtöké, egy pár vagytok.
Meg gondolom ő sem élete végéig fizeti a hitelét.
Ha nem tudsz ezen a gondolkodásodon változtatni, akkor vagy munkahelyet váltasz, vagy szarrá megy a kapcsolatod.
Én például biztos nem tudnék jó pofát vágni az ok nélküli ségtegetéseidhez. Lehet ő sem fogja sokáig tolerálni, illetve "sérülhet" lelkileg. Ami megint a kapcsolatra fog kihatni. Nem akarok előre rohanni de ne adj isten más nő karjaiban keresi a boldogságot, aki nem sértegeti, hanem dícséri.....
Igen erre már én is gondoltam, és teljesen reális, amúgy is oda vannak érte a nők.
Egyszerűen az én fejemben kéne valamit átkattintani, hogy jó legyen. PErsze itt most nem első sorban arról van szó, hogy kinek a pénze, hanem hogy pusztán az övé nem lenne elég, ha aze nyém kiesne. Oké, ne legyünk pesszimisták, de ez baromi félelmetes elgondolás. És egy hálátlan dög vagyok, mert most is épp túlórázik, hogy nekünk jobb legyen.
De van valami módszer erre, hogy hol vezessem le a dühömet és a keserűségemet? Sportolunk is meg minden, az nem segít sajnos. Van valami praktikus tanácsotok rá?
Feszültséglevezetésnek én a hatalmas szexeléseket ajánlom. Ha feszült vagyok, egyszerűen csak rámászok a barátomra, és megkérem hogy jó keményen intézzen el. Helyre szokott tenni.
Megértem egyébként, hogy emiatt stresszelsz, de stressz a világ legfeleslegesebb dolgai közé tartozik. Én is nagyon idegbeteg fajta vagyok, képes vagyok bármin aggódni, de NEM KELL. Amit te nem tudsz irányítani, azon nagyon kár aggódni. Amit tudsz, azt pedig aggodalmak nélkül is tudod. A legnagyobb biztonságérzet közepette is történhet valami, ami felforgatja az életet. Ne feszülj rá.
Becsüld meg őt, szeresd. Ha érzed, hogy valamin éppen kiakadnál, akkor számolj el háromig, vegyél egy nagy levegőt és inkább mond azt a férjednek, hogy "szeretlek" vagy hogy "köszönöm hogy vagy nekem", vagy hasonló, akkor is ha éppen nagyon nehéz kimondanod.
Sok sikert, remélem segítettem!
Van egy csomó indulatkezelési tanácsadó, tréning ilyesmik.
Szerintem a te eseted pont odavaló.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!