Ti is féltetek házasság előtt?

Megértelek. Én 2 éve vagyok házas, szintén egyetem alatt házasodtam. Ráadásul férjem is tanult (most végeztem az egyetemen). 2 évig az egyetemi ösztöndíjakból éltünk meg + férjem egyetem mellett dolgozott. Én is akkor költöztem el otthonról. Hirtelen új lakás, külön élet, és háztartást kellett vezetni úgy, hogy nem tudtam se főzni, se semmit.. És kezdtem a mesterképzést,ami szintén új világ volt. Ha ennyi változás van az ember életében hirtelen, akkor szerintem természetes, hogy picit fél tőle + el kell gyászolni a gyerekkort. A házasságban és a kapcsolatunkban 100%-osan biztos voltam, így nem kételkedtem abban, hogy jól döntök-e a házassággal. Az esküvő előtti hónapokban viszont többször nosztalgiáztam, "elgyászoltam" a gyerekkorom, de szerintem ez normális. És sokkal könnyebb volt megszokni a sok új dolgot,mint azt előtte hittem. Szerintem a kapcsolatotok döntsön elsődlegesen, hogy készen álltok-e a házasságra. Ha abban biztos vagy, akkor minden mást megoldotok ;) Sok boldogságot kívánok nektek, akárhogy is döntesz!!!

Szerintem próbáld ki, hogy anyukád nélkül képes vagy e megélni, és pl elmenni a postára feladni egy csekket.. Ha megy, akkor már elég komoly tudásra tettél szert, igazán megérdemled hogy anyukád után mondjuk egy férfi tartson el, mert ez az igazi előrelépés.