Valaki el tudná nekem "adni" a házasság intézményét, akár egy sales-es a termékét?

en tudom mi a bajod

soha nem voltal igazan olyan hulla szerelmes hogy az egesz eletetdet le akartad elni egy novel

Ha ez eljon te fogod oltarhoz rangatni es nem lesz az az isten aki ettol visszatrtson mert bizony ha nem veszed el a lanyt elrepul es mas veszi el.

RE 32.

Nagyon rossz lehetett számodra az anyai minta, és gyanítom más defektek is vannak az életedben, ha a házasságban csak annyit látsz, hogy anyagi kiszolgáltatottság, a feleséget pedig egy elhízott sárkányként tudod csak definiálni.

Nem akarom eladni neked a házasság intézményét, mert neked NEM VALÓ!!!

Észérvként egy dolgot tudok csak felhozni, a statisztikák szerint a házas férfiak tovább élnek, kisebb náluk a depresszió, szívinfarktus és egyéb érrendszeri megbetegedések aránya. Ez nyilván összefügg az érzelmi okokkal, de ezek a statisztikák száraz tények.

Én nő vagyok, és senkit sem akarok rábeszélni a házasságra, inkább csak azt írnám le, hégy én hogyan jutottam odáig, hogy megházasodjam.

Világéletemben utáltam a gyerekeket, és sose akartam sajátot, és párkapcsolat nélkül is nagyon jól megvoltam sokáig. Aztán egy fárasztó nap, munka után hazamentem és a lakásban sötét volt és csend. És ahogy lezuttyantam a fotelba valahogy az villant az eszembe, hogy ha én itt most hirtelen összeesnék és meghalnék, vajon hány nap után kezdene engem keresni bárki is? A munkahelyről biztos hívogatnának, ha nem mennék be dolgozni, de bárki más?

És valahogy attól a naptól fogva olyan értelmetlennek tűnt, hogy dolgozom, olvasok, filmet nézek, meg csak úgy vagyok magamban. És akármennyi áldozattal is jár, szeretném ha lenne valaki, aki azt mondja "köszönöm, hogy itt vagy nekem", azután is, hogy a szüleim már meghaltak.

Hogy miért házasság, miért nem élettársi kapcsolat, hát, nem is tudom, talán csak régimódi vagyok?

Azóta már férjhez mentem, van egy kisbabám. Sokkal nehezebb, mint egyedül, sok fáradsággal és önfeláldozással jár. De már nem tűnik értelmetlennek az életem :).

36-os vagyok. Félreérted, nem azért írtam ezt a hirtelen meghalós példát mert félek a haláltól, és azt akarom, hogy valaki megmentsen. Én sem akarok megöregedni, ki akar? A fiatalon meghalás szerintem sem rossz opció. (Persze öngyilkos azért nem leszek csak amiatt, hogy elkerüljem a nyugdíjas kort.)

A példa arra volt, hogy eltűnhetek a világból egyik napról a másikra, és senki észre sem veszi. Mert nincs egy ember sem akit kicsit is érdekelne élek-e halok-e.

De mint mondtam én nem akarok meggyőzni senkit (nem is lehet, hiszen senki értékrendjét nem lehet győzködéssel megváltoztatni). Én is sokáig élveztem az egyedül élés minden örömét. A csendet is imádom. Biztos sok ember van, aki élete végéig elvan így, én is lehetnék az egyikük, csak nálam máshogy alakult. Ennyi.

Az emberek, férfiak és nők, munkába járnak, vásárolnak, barátokkal lógnak, van hobbijuk, olvasnak, sorozatokat-filmeket néznek, szórakozni járnak, randizgatnak stb stb. Élik az életüket.

Kinek hamarabb, kinek később, de az esetek nagy százalékában ezeknél az embereknél eljön az a pont, amikor már szeretnének egy fix társat. Egy embert akivel megoszthatják az életüket, hogy ne egyedül dögöljenek meg egy sötét üres lakásban, hogy x nappal később csak azért tűnjön fel valakinek, hogy történt valami, mert bűzlik a hullája. Az emberek többsége egy idő után magányos egyedül. Még azok is akik sokáig hangoztatják mennyire menő szinglinek lenni.

Hiszed vagy sem, eszméletlen jó érzés szeretni valakit, és szeretve lenni. Hogy van egy ember akivel mindent megoszthatsz, aki meghallgat egy szar nap után, aki törődik veled, akit szeretsz, aki szeret, akivel eszméletlen jó a szex, aki egyben a legjobb barátod, és a lelki társad, hogy nem kell a hideg ágyba befeküdnöd minden este egyedül, hogy van aki ápol ha beteg vagy stb stb. Ez egy érzelmi plusz, amit semmi mással, se barátokkal, se családdal sem semmivel nem lehet pótolni.

Aki pedig igazán szereti a társát, vele tervezi leélni az életét, nem csak egy épp aktuális partnernek tartja, nem vár egy jobbra mellette, az minden lehetséges módon hozzá akar tartozni. Hivatalos hozzátartozója akar lenni a párjának. Ehhez pedig házasság kell, hogy törvényesítsék a kapcsolatot.

Ha ezt nem érzed akkor nem szerettél igazán senkit. Ez persze nem is baj. Jobb ha csak azok házasodnak, akik tényleg érzelmek miatt teszik, és nem pénzért, vagy egyéb érdekből. Mert azok halálra vannak ítélve.

A házasság nem mindenkinek való, nem kell mindenkinek megházasodnia. Ehhez fel kell nőni, agyban meg kell érni, hogy valaki felfogja a fontosságát és a jelentőségét. Nem véletlenül nem merik bevállalni sokan. Neked sem kell. Ezért nem is akartam neked eladni a házasságot, csak azt írtam le kik és miért házasodnak normális esetben. A többi pozitívumot már szerintem leírták a többiek: Orvosi tájékoztatással nem lesz probléma, örökbe fogadás, hivatalos dolgok intézése, végrendelet, gyerek esetén nem kell megalázó apasági nyilatkozattal bizonygatni ki a baba apja stb. És hiszed vagy sem, vannak férfiak is akiknek ezek a dolgok fontosak.