A legtöbb 30 éves egyedülálló kevesebbet ért el, mint a házasok?

az magyar nettó átlagot kereső magyar ember nem fog kocsit venni úgy, hogy ott a gyerek, meg a felesége se dolgozik.

Max valami 40 éves roncsra tud összekaparni egy kis pénzt.

A karriernel is fontos az elettars lelki tamogatasa, biztatasa. Sokkal nagyobb eredmenyt ersz el, ha minden nap megdicsernek, biztatnak, hisznek benned. Egy boldog parkapcsolat anyagilag is felemel.

Az en exeim is meggazdagodtak a kapcsolatunk alatt. Nagyon fontosnak tartom a lelki tamogatast.

N

A különbség már abban is megmutatkozik, hogy aki otthon él még 30 évesen az ilyen tipikus no lifer, unalmas, anyucipicifia típus, akinek semmi nem fontos az életben csak a saját kényelme.

Előrejutni, küzdeni, önállósodni nem a legegyszerűbb, de sokkal jövedelmezőbb lelkileg, mint a szülők nyakán élősködni. Aki erre nem képes, persze hogy nem jut előre.

Elég hülye a kérdés. Mindenki más. Kb. két példát kiragadtál...

Nyilván könnyebb ketten elérni mindent. A ksh.hu-n 172 600 forintot írnak a netto átlagos keresre. Ez kettővel szorozva kb. 350 ezer. Ha kihúzzák 150-ből egy hónapban(mert már van kocsi, miegymás), akkor évi 2,5 milliót simán félre tudnak tenni.

Ez nem ilyen egyszerű.

Mondjuk kezdjük ott, hogy ha egyedülálló vagy, és nem vagy gyermekedet egyedül nevelő szülő, hanem csak úgy magadban vagy, sokkal kevesebb támogatást kapsz innen-onnan, mint mondjuk a párban élők vagy más miatt támogatott csoportokba tartozók. Nekem egyedülállóként támogatott lehetőség lakásvásárláshoz egyedül a lakáskassza volt, illetve az illetékkedvezmény már vásárláskor első lakáshoz. Egyedülállóként ha nincs gyerekem, nem jár a CSOK meg a régebbi hasonlók. Szóval a párok erre pluszban tudnak tervezni, kevésbé kell összehúzni magukat, ha jól terveznek.

Mellesleg inkább az egyéntől függ, mennyit ér el x éves korára. Én 30 és fél évesen lakást vettem lakáskasszával, és minimális hitellel, mire betöltöm a 35-öt, ez tehermentes lesz. De bosszankodtam eleget a húszas éveimben, hogy mások cseszegetnek, miért nem költözöm el a szüleimtől, de azt egyikük sem nézte, hogy miből költözzek el, nem örököltem, a szüleim nem terveztek erre (ha rajtuk múlt volna, nyugdíjas éveimre sem jött volna össze egy lakás ára), nem voltam gyerekemet egyedül nevelő szülő, 22 éves koromban elhagytak, aztán nem lett új párom, mert nem vagyok kapcsolatfüggő, és csak olyanokkal lett volna lehetőségem, akik iránt nem éreztem úgy, nem volt olyan jövedelmem sem, amivel 1-2 év alatt összeraktam volna egy lakás árát itt, ahol élek. Szóval nem lenne baj, ha az egyedülállóknak is több támogatási lehetőség lenne, hogy önállósodhassanak, nem csak a pároknak meg a gyereküket egyedül nevelőknek.

De tudod, mit, én azért büszke vagyok arra, amit idáig elértem, mert ezt a saját erőmből raktam össze és küzdöttem fel magam idáig, senki nem tolta alám...

Mi ebben a furcsa?

Egyedülállóknak nem kell nagy ház, elélnek otthon szülőkkel, vagy egy kicsi lakásban. Nem kell annyi mindenre költeniük nincs annyi kiadásuk. Mikor jön a feleség, gyerekek, már kell nagyobb ház, több a kiadás. Emiatt több pénzre van szükség, tovább kell tanulni, vagy jobban fizető céghez menni, vagy mellék állást vállalni. Én ugyanígy voltam, előtte eldolgozgattam egy munkahelyen, összes pénzem az autómra költöttem. Mikor jött a feleség meg két gyerek, akkor folyamatosan egyre több munkát kellett vállalnom. Vettünk házat, "új" családi autót stb. ami a gyerekek miatt kell.

De van aki ugyanúgy ellógatja a lábát otthon és még pelenkára sem futja nekik.....

17 es vagyok

Még az lemaradt hogy nem attól függ hogy a megfelelő nő áll mellettünk, vagy sem. Mellettem nem a megfelelő állt. Mégis húztam az igát, újítgattam a házat, fejlődtem szakmailag, emberileg.

Ez saját magunktól függ, hogy képesek vagyunk fejlődni, letenni valamit az asztalra, avagy sem.

Én ezt mindvégig egy olyan nő mellett vittem véghez aki nem érdemelte meg, nem bánok ugyan semmit mert én fejlődtem, de most elválnak vele útjaink.