El tudnátok venni feleségül egy olyan nőt, aki kétszer is félre csókolt?

Miért ne, ha szereti.

Nem tudom manapság divatos lett a házasság, pedig szerintem nem mindenkinek való.

Rendkívül magas fokban tartalmaz és nem csak nyomokban:

1. Kötöttség, kötelezettség, felelősség.

2. Szex terén is teljesíteni kell, még 20-30év után is, ami nem könnyű.

3. Utódnevelés sem annyira egyszerű, mint a képeken.

4.Bármi jöhet betegség, baleset, bármi... és akkor is helyt kell állni.

Azoknak ajánlom, akik értékelni tudják a társ szeretetét, tevékenységét, létezését. Tehát ez nem tulajdonlást jelent, hanem egyenrangú társkapcsolatot.

Ha valakit ez kielégít és értékelni képes akkor vágjon bele, különben minek, csak szenvedés lesz belőle.

Az önzetlen szeretetre véleményem szerint a népesség töredéke képes, ezért is van, hogy a jó társkapcsolat viszonylag ritkának mondható, a többiek elvannak egymás mellett, annyi, hogy nem eszik meg egymást. Ez a zöm.

De ez akár hova mész a világba, ez így van.

Ennek az oka valószínűleg evolúciós. Különösen a "hím" fele igyekezett szerte szét szórni a magjait a nőstényekben. Lsd: állatvilág. Na ugye!

Kedves nick nélküli, kit nevezzünk mondjuk "4+ pontban válaszóló"-nak!

Tetszik a válaszod ... végtelenül laza megfogalmazása. :)

Úgy tűnik, te nem születtél a hím egyedekre jellemző féltékenységgel. Igen, ahogy írod a hím szereti szétszórni a magjait, és valljuk be, ebből a párjának vajmi kevés hátránya adódik, mert a nőstény biztos lehet benne, hogy a saját gyermekét szüli meg. :) Míg azonban fordítva, ha a nőstény lép félre, a hím nem lehet biztos abban, hogy a saját gyermekeit neveli. Ezért az evolúció az ember esetében a férfiakba beépítette a párjának a kisajátítási vágyát. (Ez a legtöbb emlős esetében is így van.) Az a férfi, aki ez ellen küzd, az egy fixen beledrótozott erős érzelemtömeget próbál elfojtani. Boldogtalanság az eredménye. Ellenjavallott. :)

Ha jól sejtem te nő vagy. Ha igen, akkor szeretőnek ideális. ;-)