Válaszolna pár kérdésre régóta (min 5 év) házas ember?

nekem volt elég tapasztalatom másokkal, hogy tudjam, végre meg szeretnék állapodni,és nyugodt életet szeretnék egy nyugodt társ mellett :) kiegészítjük egymást, van, hogy egymás után csak tv-zünk esténként, de gyakran főzünk is, vagy kisebb dolgokkal meglepjük egymást

ha az időnk és az időjárás is engedi, elmegyünk kirándulni,(havonta kb)vagy csak plázázunk,bevásárolunk(ez ugye hetente van), de külön is barátainkkal,szeretteinkkel találkozunk

néha unalmasnak tűnik,de mégsem az,inkább egy nyugodt biztonság!nem vágyom én már másra,dehogy.

változtam-e: néha hajszín váltás volt,meg fogyás-hízás,fogyás :D

bar nem vagyunk hazasok (nem hiszunk az intezmenyben) de tobb mint 9 eve vagyunk egyutt

nem zavar ha monotonok a napok mert tudom hogy csak atmeneti, mindig kitalalunk vmi uj dolgot, legutobb pl. megtanultunk motorozni es ha jon a nyar berelunk mocikat es irany az ut

nem szoktam masra gondolni, szerintem felesleges, csak ido pazarlas "mi lett volna ha" dolgokon tepodni

boldog vagyok mellette, most igaz mindketten veszett betegek vagyunk de meg igy is boldogok vagyunk (egeszsegben/betegsegben, igaz?) tamogatjuk egymast mindenben

szerintem ha eljon egyszer a "belefáradtok az egészbe" erzes az a veget jelenti a kapcsolatnak

ugy gondolom hogy a mostani parom mellett sosem fogom ezt erezni

Mi csak az 5. év elején vagyunk házasságban. Amúgy lassan 6 éve együtt.

Nem, soha nem gondoltam arra, hogy túl kiszámítható minden. Nem is monoton, sem semmi ilyesmi. Nagyon jól érezzük magunkat együtt. 6. éve vagyunk együtt és még mindig nem szoktam meg, hogy végre nem vagyok egyedül. AZ a tipikus túl szép, hogy igaz legyen érzés van bennem.

Van korábbról tapasztalatom férfiak terén, és tudom, hogy mással milyen. Köszi, nem kérek belőle többet...Mindig is szar kapcsolataim voltak, már amikor volt egyáltalán. Tudom, hogy életem legjobb döntése volt amikor a férjemhez mentem:) ő életem szerelme. Ha nagyon nyálas legyek, a lelki társai vagyunk egymásnak:) Kisebb hízástól, fogyástól eltekintve nem változtunk. Mindketten harcolunk a kilóinkkal, de ez mindig is így volt. Illetve a férjemnek lett pár ősz hajszála, de ennyi:)Semmi nagyobb változás.

Az életünk kiszámítható és időnként belefáradok. A férjem nem, ő mindig a megszokott úton akar járni, neki pont az a jó, amikor semmi nem változik. Az új dolog kevés, de amikor ellaposodunk, akkor mindig teperünk (mindketten). A férjem azért teper, hogy ugyanoda menjünk én meg meggyőzöm, hogy kell a változatosság és akkor máshová kirándulunk, máshol nyaralunk, másmilyen színházba megyünk, mást eszünk. A napok monotonok, de szerintem azzal nincs akkora baj. Hazaérünk, napi dolgok, gyerek, egy kis tévé, egy kis kaja, olvasás, szex is van bőven. Bennem több igény van a kitörésre, ő meg kitör velem, mert szeret.

Nem lenne jobb mással. Voltak kapcsolataim, de ő teljesen más. Ő a nagybetűs kapcsolat. Az első perctől. Nem volt jobb mással, nem is lenne jobb. Örülök, hogy a férjem, hogy a gyerekem apja. Jó döntés volt. Nem változtunk meg. Öregszünk szépen, lassan.