Általában a felek, ha már több évtizede együtt vannak szerelemből teszik ezt, vagy megszokásból?

Kiváncs lennék hány olyan ember válaszolt a kérdésre aki több évtizede a feleségével/férjével van.

17 év után is szeretem a Feleségem. Van mikor nyugodtabban, csendesebben, máskor újra fellángol. Képes vagyok újra és újra beleszeretni. De ezt csak olyanok tudjàk akik benne élnek.

Folyamatosan változik. Nyilván nem lesz mindig az az izzó, szenvedélyes szerelem, de arra nincs is szükség. Idővel biztonságot adó szeretetté alakul a dolog és ez így van jól. Az ember individuális lény, saját magának kell, hogy kiteljesedjen, és nem egy másiktól kell függenie.

én vagyok a lepontozott (én amugysenkit nem pontoztam le, aki évtizedes szerelmeről ir, na mindegy. örülök, ha tényleg jó a házasságotok) :) nem akarom a saját véleményem senkire ráerőltetni, nem én találtam fel a spanyolviaszt se, de erről nem szokás, meg divat manapság beszélni, hanem szakemberek egyöntetű véleménye és kutatásai alapján biológiai, pszichológiai,antropológiai tények. sztem attól, hogy jól elvagytok, nincsenek nagyobb problémák, visszatekintve az életetekre még mindig jó döntésnek tartjátok, hogy a párotok választottátok, jol érzitek magatokat otthon, a mindennapokban jó társnak tartjátok, szeretitek emberileg, szépen éltek, szerelmesek voltatok anno és ennek az emléke mai napig rányomja a bélyegét az életetekre, attól még ez nem szerelem - az emlitett szakemberek szerint sem. mindenki le lett pontozva, aki a megszokás szót le merte irni, pedig nem is feltétlenül rossz értelemben használta. és igen, ha nekem lesz egyszer egy 20-30 éve tartó kapcsolatom, az is megszokás lesz, magam számára sem várok mást, hiába bizok és hiszek a szerelem erejében és vagyok romantikus tipus. és nekem is van olyan ember az életemben, aki vagy 18 éve foglalkoztat . nem degradáló szó a megszokás, én ismerek olyan 37. éve házas párt , akiknek nagyon tetszik a kapcsolata, művészek egyébként és sztem nagyon szépen élnek. a megszokás sok mindent jelenthet, biztonságot, jó értelemben véve olyan rutinos, naponta ismétlődő tevékenységek is benne vannak, amik még mindig okozhatnak neked örömöt, hogy ugyanazzal a személlyel osztod meg, ugyanannak a személynek teszed meg.nem tartom nagyon gyakori jeelnségnek, de persze, hogy van ilyen, szerencsés, akinek sikerül.másrészt meg a szüleimet is szeretem, a szülők is szeretik a gyereküket, ez mindig igy is lesz, mégis kirepültem és megszokott, unalmas, fárasztó lenne számomra, ha a nap 24 órájában együtt kéne még mindig élnünk, kölcsönösen. nem lenne számukra annyi mondanivalóm, ami kitöltse a mindennapokat, ha együtt kéne élnünk még 20-30 évig..általában ez a természet rendje,emberek jönnek-mennek vagy épp maradnak, de nem folyamatosan, hanem mondjuk vissza-visszatérőren a életedben és olyankor tudjátok egymást formálni, egy ideig jó ,ha ugyanazon az uton mentek együtt. de hogy csak egy valakivel haladjak az utamon 60 évig, nap mint nap, akivel még mindig tudjuk egymást alakitani és hasznunkra, épüláünkre válik minden egyes pillanata , hát nem tudom, nagyon ritka kivétel az ilyen, ha van... és ezt értheted a szülői, gyermeki , baráti, akármilyen emberi kapcsolatokra is.. én azt irtam, hogy minden ilyen kapcsolat megszokás, de azon belül elég változó, hogy ez rossz vagy jó értelemben megszokás és hogy mit takar. jelenthet akár épitő értelemben vett megszokást, stabilitást, biztonságot, támogatást, szeretetet is, igen. ezek is nagyon fontos értékek az életben. de hogy ez szerelem lenne, semmiképp sem gondolom. végezetül :nem akarok rugózni a pontozásos szokásokon itt a gyakorin, csak most vaalhogy tényleg meguntam igy pár év után ( a saját kérdéseimnél is unom, hogy ezt csinálja mindenki...), de ha nektek ennyire magas az érzelmi intelligenciátok, hogy remekül tudtok üzemeltetni egy 10-30 éves párkapcsolatot, akkor eskü nme értem, miért nem birjátok elfogadni, hogy más ember nem feltétlenül tartja ezt olyan csodálatos és őszinte és hiteles dolognak az esetek nagy többségében. és még csak azt se mondtam ,hogy nektek nem sikerülhetett, a többségről beszéltem, hisz a ti életeteket nem ismerem.

11-esnek a válaszom, 16 éve élek együtt a férjemmel. 8-as vagyok.

30 év után szeretetről beszélnék, viszont ez sokkal erôsebb mint a lila köd az elején. Ha megtapasztaljátok majd megértitek, addig kár is magyarázni.

16# köszi a választ! Azt láttam, hogy Te a saját tapasztalataidról írtál :)

sztem semmit nem kár magyarázni, nyugodtan irja le, aki hosszú kapcsolatban él, hogy mit gondol, érez, hogy változtak az érzelmei, gondolatai a kapcsoaltárol.