Amikor fb-on a cuki kisbabás, kisgyerekes fotók alá kommentelnek, lájkolnak százával az emberek, azt őszintén gondolják vagy a birkaszellem teszi? Tényleg ennyire el van mindegyik olvadva távoli, rég, vagy sose látott emberek gyerekétől?

Én csak akkor szoktam kommentelni, ha tényleg van valami mondanivalóm a képpel kapcsolatban. Amúgy, ha egy jól elkapott pillanatot tesz fel valaki a gyerekéről, ami tényleg jól mutat, érdekes, vagy valami miatt tényleg olyan, amit érdemes volt megmutatni másoknak, és ez nekem tetszik is, akkor persze, nyomok rá egy lájkot, nincs ebben semmi.

De olyat, hogy jaj de aranyos, vagy ilyesmi, nagyon ritkán szoktam. Mondjuk van egy ismerősöm, akinek tényleg valami hihetetlen módon szép a kisfia, nála már tényleg volt, hogy írtam is, hogy olyan jó látni ennek a picurkának a képeit, mert olyan édes kis pofija van. De van olyan ismerősöm, aki napi húsz képet tesz ki a gyerekéről, ahogy éppen nem is csinál semmit, vagy nem is túl jól sikerült kép, azt figyelmen kívül hagyom.

Most őszintén, sokan nem is feltétlen birkaszellemből nyomnak akkor, ha annyira nem érdekli őket, hanem mert mi van, ha megtudja a másik, hogy látta, és nem lájkolta, biztos azt hiszi, hogy egy tahó vagyok, meg fog sértődni... és azért sok gyerekes ismerősöm olyan típus, hogy annyira el vannak telve a gyereküktől, hogy nem képesek megérteni, hogy másoknak nem az ő gyerekük körül forog az összes gondolatuk... ha az anyós, anya nem lájkolja a230. képet, akkor már szar nagyi, sorolhatnám.

(ez mondjuk azokra vonatkozik, akik ismerik az adott babát... akik nem ismerik, azok meg tényleg elcsöppennek bármilyen babától... de mondjuk én még ha imádnám is a babámat, vadidegenek gyerekeit lájkolgatni olyan bizarr lenne nekem...)