Harmadik gyerek vagy saját vállalkozás?

Gáz a válasza. Átérzem a helyzetedet. Pont a héten olvastam a nők magányáról, egész nyáron olyan magányos voltam, mint egy szál nyárfa a pusztában. A vége az lett, hogy beleszerettem valakibe amúgy, de nem lépek félre.

A könyv arról írt, - pszichológus írta -, hogy régen sem volt alap, hogy a férjek elégítették ki a feleségük összes érzelmi igényét, csak akkor még voltak közösségek. A nők a szomszédsággal, a jótékonysági egylettel, a templomi kórus nőtagjaival állandóan érintkeztek, folyamatosan akár gyerekestül, és így nem magányosodtak úgy el. Hiába a csilli-villi lakásunk, stb. ha nem élünk emberi közösségekben....

Szóval a szerző az emberi kapcsolatokat tanácsolta.

Nekem van vállalkozás is, neked is lehet, de ez nem fogja pótolni azt az űrt, amit a magány okoz benned.

A harmadik gyermek sem fogja pótolni, mert nekünk már nem gyermek társaságra, hanem felnőttre van szükségünk.

Jó ötlet az, hogy kreatív dologba tedd bele az életerődet, de ettől a problémád alapvetően nem fog megoldódni.

Én beszéltem őszintén a férjemmel, nálunk vannak komoly változások, és startégiai szinten készül arra, hogy átalakítsa úgy az életét, hogy ne a pénzt szolgálja, és ne töltsön ennyi időt távol tőlünk, mert megértette, hogy így elveszíthet, így felbomolhat a házasság, a család, és ő ezt nem akarja.

Beszéltél már a férjeddel úgy igazán?

Amúgy bunkó volt a válasza, úgy ahogy van. Ez a: te asszony, neked a pelenkázónál,vagy a konyhában a helyed, mit képzelsz te magadról: vállalkozás???

Én nem javaslok amúgy ebben a helyzetben még egy gyereket.

ja, és nálunk is folyton előkerült ugyan ez, hogy a férjem akarna még 3. 4. gyereket, és nehezen érti meg, hogy én nulla segítséggel, (Egyik mama tök öreg, másik meg dolgozik) nem bírok, és nem akarok többet.

De monjuk nem erőlteti.

Hajrá, beszéljél a férjeddel, mert ennek így nem lesz jó vége.

Fontos lenne, hogy ez változzon! Nehogy úgy járjatok, mint én, hogy jön egy lovag, aki meg megadja, amit ő nem...

Nagyon bunkó volt a kedves férjed válasza...:(

Én lehet, hogy meg is pofoztam volna a helyedben, de én túl lobbanékony vagyok.

Semmiképp ne vállalj több gyereket egyedül. Majd, ha a férjed helyt áll apaként is, nem csak vállalkozóként, és a meglévő gyerekeitekkel is minőségi időt tölt, akkor lehetne róla szó. De így nagy butaság lenne. De szerintem ő sem gondolhatta ezt komolyan. Ha mégis, akkor komoly bajok lehetnek a fejében.

Mindenképp támogatom az ötleted, hogy saját vállalkozásba kezdj, pláne, hogy minden megvan hozzá, ami csak kell. Váltsd valóra az elképzeléseidet, képes vagy rá. Ne hagyd, hogy a férjed elnyomjon (ezt nem feministaként mondom, hanem mert egy kapcsolatban ez nem helyes).

A férjeddel viszont sürgősen el kell beszélgetned komolyan. A kapcsolatotokról és a gyerekekkel való kapcsolatáról. Valahogy rá kéne döbbenteni, hogy ez nem mehet így tovább.

Csak a vállalkozás témáját hoztad fel neki, vagy is elmondtad neki, hogy magányosnak érzed magad a fent említett dolgok miatt?

Én mindenképp megbeszélném ezt vele.

A másik kérdés, hogy a munkamániájával valójában mi elől menekül? Minden függőség menekvés valami lelki dolog elől.

A harmadik gyerek nem lesz megoldás, gondolom a két gyerek is lefoglal rendesen, mivel még nem nagyok. Egy gyerek nem fogja pótolni a hiányzó férjedet.

Szerintem mindenképp beszélj vele erről.

Szerintem a férjed megmondta, hogy mi a baj. A túl nagy korkülönbségen felül.

Az én feleségem is ugyanezekre panaszkodik, amikre te. Nálunk lejjebb van a színvonal jóval, de én is vettem neki egy kocsit, és a takarításban nem segít neki senki.

Neki is mondtam már azt, hogy olyan jó dolga van, hogy már van ideje azon gondolkodni, hogy rossz neki. Ajánlom a figyelmedbe Maslow piramisát.

Más szinten ugyan, de mindketten elértétek a piramis "csúcsát". Innen nincs feljebb, csak lejjebb. Elválhatsz a férjedtől, de amikor buszoznod kell, akkor sajnálni fogod. Nyilván nem erről van szó, de szerintem érted, hogy mire akartam célozni ezzel.

[link]

Az én feleségem is elkezdte "megvalósítani önmagát". Ami alapvetően nem is lenne baj, sőt! De nincs rá elég ideje, és szerintem neked sem lenne. Hiszen látod, hogy a férjedet is hogy lefoglalja a munka. Ne hidd, hogy egy kisebb vállalkozás, kevesebb munkával jár, sőt!

És eljutottunk a kérdésedhez. Döntened kell. Háttérben maradsz a férjed legfontosabb támaszaként, és tovább őrzöd a család melegét, egyben tartva a családodat, előrevetítve, egy boldog jövőt?

Vagy?

Megvalósítod önmagad, és ezzel (jó eséllyel) szétzilálod a saját családodat?

A feleségem az utóbbit választotta. Nálunk vannak más bajok is, de biztos nálatok is vannak más problémák, nézeteltérések is.

A lényeg, hogy te tartod egyben a családotokat. Amíg támogatod a férjedet jól fog keresni, és örömmel tart el benneteket, de ha kihúzod a lába alól a talajt, azzal a családod alól is kihúzod, és úgy fogtok járni, mint mi.

Egyre jobban állunk anyagilag, mert már csak akkor járok haza, amikor muszáj, mert már utálok itthon lenni. A kisebbik gyerekemet, csak aludni látom hét közben. Ilyenkor meg itt lopom a napot csukódó szemekkel, stikában, úgy, hogy tudom, hogy már rég aludnom kéne, mert nemsokára dolgozni kell menni. A fáradság miatt (is) már rengeteg egészségügyi bajom van. A feleségem nem hogy nem valósította meg önmagát, hanem a legfontosabbat is elveszítette. A családját.

Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de én inkább arra kérlek, hogy támogasd a férjed (hiszen értetek teszi, amit tesz), és intézd úgy, hogy haza akarjon jönni, minél előbb, és soha ne akarjon elmenni otthonról. Ha otthon van, akkor érezze, hogy ő a legfontosabb neked - a gyerekek után. És hidd el, elbírnál még plusz 2 gyerekkel is. :-)

Nem tudom mi lehet fontosabb, jobb egy nőnek, mint a gyerekei? Velük lenni mindig, együtt átélni velük életük legfontosabb pillanatait, stb... Neked - sokakkal ellentétben - ez megadatott. Mi kell még? Vigyázz arra, amid van!

Nem biztos, hogy veletek is ugyanez történne. De az sem biztos, hogy nem.

Tudom, a femináci felfogásba ez nagyon nem illik bele. Le is pontoznak majd. :-)

A kérdés csak az, hogy érdemes-e kockáztatni?

a lehetoseged megvan, hogy tulajdonkeppen azt csinalj amit akarsz

toled fugg, hogy mit valasztasz, valaszthatsz valami szorakozasfelet, amiben ki tudod elni onmagad, pl. tanc, valami sport, megtanulsz pl. repulni, vitorlazni, vagy szaltot ugrani, vagy valaszthatsz olyasmit, amivel masokon segitesz, vagy anyagilag vagy az idoddel, pl. allatkorhazba onkentesnek, vagy menhelyre levest meregetni

tul sok idod van onmagaddal foglalkozni, penz nem akadaly, de az otleteid szukossege miatt inkabb unatkozol

ha nem probalkozol, akkor sosem fogod tudni mi az ami boldogga tesz, probalj ki egy csomo uj dolgot, meglasd elobb utobb megtalaldo azt ami igazan lazba hoz

a ferjeddel pedig mindenkepp beszelj, mert neked nemcsak egy penzugyi biztonsag kell, de kell egy ferfi az eletedbe es egy apa a gyerekeid melle, ebbol pedig ugy tunik o csak az elsot nyujtja... es sajnos ugy fogsz jarni, mint a fenti valaszolo, egyszercsak raakadsz valakire aki a ferfi szerepet betolti majd az eletedben es akkor leszel igazan nagy $zban ha erzelmileg belebonyolodsz az illetobe (hiaba hajtogatod esetleg most magadban, hogy oh ugyan ilyen nem fordulhat elo... ha a ferjed nem a ferfi az eletedben, jon majd valaki aki az lesz...)

Akkor mi itt a kérdés? Ha úgy érzed, hogy van időd és energiád arra, hogy saját magadat is megvalósítsd, akkor vágj bele!

Ellenkező esetben, ha mégsem teszed, eltelik 15-20év, a gyerekeid kirepülnek, és te ott maradsz kiüresedve, célok nélkül, szomorúan, azzal a tudattal, hogy megbántad, hogy anno nem léptél.

A helyzetedben szerintem én is halálra unnám magam.

Az alapprobléma az, hogy tök más az értékrendetek. Sok pénzetek van, mindenetek megvan, neked dolgoznod sem kell.. És? Boldog vagy? Nem.

Nem a pénz a boldogság záloga..