Szerintetek ma Magyarországon a 25-35 közötti házasok hány %-a él valóban boldog házasságban?

9-es! Épp ma beszélgettünk a férjemmel a házasságról... Hidd el, tudom hogy érez. :)

De nyilván, aki szerint 0 meg 1 % az, aki boldog a házasságban, az SOHA ne nősüljön, ne menjen férjhez. Ilyen hozzáállással ugyanis teljesen felesleges! De szerintem a komoly kapcsolat is...........

Annyian boldogok amennyien tesznek érte. Ezt nem lehet így megmondani. Mi boldogok vagyunk a feleségemmel, más meg nem érdekel.

F26

Az hülyeség hogy 0 mivel én is 25 éves vagyok és házas nem mondom, hogy nincs veszekedés, de attól elmondhatom, hogy boldog házasságban élek !

Szóval van de hogy mennyi azt nem tudni egyenlőre még!

Én is házasságban élek és boldogok vagyunk!

De kapcsolatban is lehet boldogtalan az ember úgy mint házasságban.

Szerintem az a baj hogy a másik embertől akarnak az emberek boldogok lenni, ami sosem fog működni. A külvilág folyamatosan változik, ha ahhoz kötöm a belső állapotaimat (örömömet, boldogságomat) akkor értelemszerűen azok is állandóan változni fognak. És ha a teljesen normális módon a másik képtelen engem boldoggá tenni, akkor őt teszem felelőssé a boldogságomért pedig én voltam a hülye hogy hozzá kötöttem.

Ha ahhoz kötöm a boldogságomat pl hogy tudok lélegezni akkor életem végéig boldog leszek attól függetlenül hogy ki vesz körül. És ha én boldog vagyok folyamatosan, akkor valószínűbb hogy a párom is többször lesz az :) (mert ő meg lehet hogy az én hangulatomhoz köti még)

#8:

Aki abban éli az életét, hogy egyébként is a hangulat a munkája, meg talán nem is születetten tehetségtelen hozzá, gyakorlottan érzi, mi zajlik körülötte. A lakodalmi zenészek például pont a friss házasokat látják.

0,1%

:-(

- Mennyi?

- 35!

- Mi 35?

- Mi mennyi?

25-35 év közöttiekre gondoltál, vagy azokra, akik 25-35 éve vannak együtt? Mert nem mindegy!

(Netán az 1925-1935 között házasságot kötöttekre? Vagy a 0 kilométerkőtől 25-35 kilométerre lakó házasokra? ...stb.)

A házasságok elején még nagyobb a boldogság, majd egyre csökken. Jó estben, egyfajta barátsággá módosul, rossz helyzetben válás a vége, legrosszabb esetben hosszú évekig marják egymást. (extrém rossz helyzetben, valamelyik fél a másik életére tőr)

A mai emberek értékrendje nagyon ki van fordulva, egyáltalán nem egészséges. "Mert megérdemled!" - hangzik a szlogen. De ez butaság! Nem lehet mindent megkapni, örülni kellene a kicsinek is, ám manapság nem így gondolkodnak az emberek. Mindig többet és többet akarnak. :-( Legyen az bármi, beléjük nevelte a kapitalista rendszer, ne elégedj meg semmivel, törj magasabbra, majd még magasabbra. Onnan pedig sokkal nagyobbat lehet esni!

A 1960-as, 1970-es években születettek nagy része még megélte azt a világot, mikor kicsivel is beérték az emberek. Akik a 1980-as évek vége után születtek már kevésbé értik, amire célzok.

Mi nem bámultuk egész nap a tévét. - Kettő csatorna volt, hétfőnként adásszünettel.

Nem volt még személyi számítógép, csupán ipari felhasználású, de még az is ritka volt.

Nem volt mobiltelefon, de vezetékes is csak néhány embernek. - Távoliakkal postai levélben értekeztünk.

Ha elmentünk nyaralni, vagy elutaztunk, hetente kaptunk infót a másikról, ha írt levelet. Nem hívogattak szüleink naponta tízszer, hogy merre járunk, de egymást sem. Bíztunk a másikban, vigyáz magára. Szüleink pedig, hogy nem csalja meg a másik!

Nem osztottuk meg a facebook-on, amit főztünk, csupán megettük. Legfeljebb vittünk magunkkal kóstolót a barátoknak, rokonoknak. Erről jut eszembe, mi személyesen látogattuk meg egymást, nem csak virtuálisan. Sokszor megbeszélés nélkül is beállíthattunk rokonhoz, baráthoz, mégsem mérgeskedett, hogy nem jelentkeztünk be. Vittünk sütit, italt, gyümölcsöt, stb.

Mi élőben, egymás szemébe nézve beszélgettünk, a napi hírekről, történésekről, (halkan) a politikáról. Nem kiposztoltuk az előre megírt szövegeket, képeket.

Mi otthon beszélgettünk egymással, nem pedig külön-külön egy-egy kütyüt nyomogattunk!

/a konyhában tartózkodó anyukánktól nem sms-ben vagy messenger-en kértünk kakaót a szobánkból :-) /

Egyszóval, ebben a világban, mit jelent a boldog házasság?

Utolsó, szépen összefoglaltad!

Különben ezt nem lehet megmondani. Az elején, ha tényleg szerelmesek, akkor nagy a boldogság.

De mindez csak idő kérdése. A házasság kényszer monogámia, miközben az ember természeténél fogva nem monogám.

Tehát a házasság kudarca eleve kódolva van a házasság intézményében...

"Tehát a házasság kudarca eleve kódolva van a házasság intézményében..."

Ekkora marhaságot leírni már valószínűleg kevés zsigerből lenni agyilag salátának. Biztosan kell hozzá születetten tehetség, és állandó gyakorlat is.

Ha valami nem neked való, hát ne csináld, összesen annyi a nagy titok. Ha mégis erőlteted, és bebukod, egyedül te vallottál csődöt, nem az intézmény.