Ha nem vagytok boldogok a házasságotokban, elválnátok úgy, hogy van 3 kicsi gyereketek?

Nem lenne egyszerű, ez biztos, sőt.. itt főként az anyagiakra gondolok, mert azért nem kevés pénz kell 3 gyerek neveléséhez, DE mindenféleképp elválnék.

Biztos vannak olyan esetek, ahol még rendbe lehet hozni a házasságot, de sok olyan van, amikor ez már teljesen esélytelen, és olyankor mégis minek kéne erőltetni és rabolni egymás idejét? Amikor lehet, hogy valaki mással boldog lehetnék?

Ez meg, hogy a gyerek sérül blabla, azért nem kell túldramatizálni, egy olyan házasságban is sérül a gyerek, ahol azt látja, hogy anya és apa soha nem mosolyog, nem szeretik egymást, veszekednek, undorodnak egymástól stb.

Nem is értem azokat, akik elítélik a válást, hogyha van gyerek.. Miért, ha gyereke van, akkor csak és kizárólag a gyereknek/családnak és a házasságnak élhet, alárendelt lesz és a saját boldogságát már nem is kell figyelembe venni? Mindegy, hogy szenved és nem érzi jól magát a házasságban, nem szabad válni, mert Jajj mi lesz a gyerekkel? Na ez aztán a felfogás.

Rengeteg elvált ismerősünk van, érdekes módon egyik gyerek sem lett lelki sérült, sem semmi más, és ugyanúgy tartja a kapcsolatot az apjával is. Legjobb barátnőm szülei is elváltak.. És barátnőm sokkal jobban járt így, mintha egy megkeseredett házasságban nőtt volna fel.

7-es :

" Amennyi nehézségen, boldogtalanságon átmentem, azután már egy ilyen miatt nem változtatnék, simán kibírnám. A gyerekek érdekében pláne! El is ítélem azokat, akik válnak és ott a gyerek. Főleg azért ítélem el, mert én is egy olyan kapcsolatból születtem, ami ha normális kapcsolat lett volna, valószínűleg nem kellett volna életem első 40 évét szenvedéssel tölteni. Ennyit erről, jól gondoljátok meg, tönkre akarjátok-e tenni a gyerek életét a saját boldogságotok miatt."

fogalmam sincs, mik lehettek ezek, igy nem télkzhetek vagy alkothatok véleményt. mondjuk egy nagyon durván extrém példa most eszembe jut : mindkét szülő bűnöző vagy hajléktalan, mitturomén..vagy pedofil volt veled apukád... ilyenek.. de ha nem rugaszkodok el annyira a valoságtol, nem tudom, mi miatt menhetett minden tönkre valaki életében 40 (!) évre, amikor már 22 felnőttként eltöltött éve volt arra, hogy felépitse az életét, keresse a boldogságát, célokat találjon magának..stb. szoval ez nonszensz , hogy bárki is arra hivatkozzon, hogy rossz volt az élete, mert pl. egyedülállo anya nevelte vagy nagyszülők..stb. értem én ,hogy fáj egy életen át, meg lehet rossz volt a gyerekkor, de ez még akkor sem indok egy elrontott életre. inkább akkor más oka van, pl. depresszio. Nem szabad mindent másokra fogni. Kérdező : én elválnék. ami visszatartana egy ideig, ha nagyon nem lenne segitségem (pl. nagyszülő is lehet az ). Most vált pl. az egykori gimis osztályfőnököm, kb 20 éves kapcsolat volt, a férje már pár év után csalta. Aztán 10 év tűrés után szerelmesek lettek egy kollegába, a matektanárunkba, aki elvált miatta, pedig kicsi gyereke volt. Erre az oszt.főnök meghátrált az utolso pillanatban, hogy ő mégis megjavitja a saját házasságát. Erre még 10 évet lehuztak együtt, ami pocsék volt, pedig még Amerikába is kimentek egy évre, eljárogattak étterembe, de valljuk be, a sz-ron ez se nagyon segit, maximum az időt huzod vele. na, most végül elvált. közel 50 évesen nem tudom, milyen esélyei lesznek, hogy ne egyedül öregedjen meg. Ha már kiirtad a kérdést, annak oka van, mert érződik a szavaidon ,hogy eddig is sokat tűrtél. Hidd el, nem fogod jobban érezni magad 10 év mulva se. És minél hamarabb megteszed, még annál több esélyed lehet uj párt találni (persze nem azt mondom, hogy egy nyugdijasnak ne lenne, de érted..) arra is gondolj,hogy ha a házasságodban nem tudsz a férjedre támaszkodni, épiteni most se, akkor a jövőben se fogsz tudni.az is benne van a pakliban, hogy ő hagy majd el, pl. talál vaalkit. akkor megéri ezt addig is huzni ? Te tudod, mennyire rossz, de egy biztos, jo sose lesz, esetleg nagy energiabefektetések árán, időlegesen lehet a mostani rossztól jobb. erre számithatsz .

a 12.es válaszolónak irnám még, hogy egyrészt ez meglehetősen extrém eset,hogy valami vagy 10 évig pocsék, aztán 3 év munkával tök jo lesz,egészen a nyudijaskorig. másrészt elképzelhető, hogy tudat alatt is te érzed jobbnak a béküléses időszak után történteket, esetleg ők ezt mutatták felétek. csak mert ismerek olyanokat, ahol évekig mutatják azt a gyereknek, hogy nincs semmi gond. el se hinnétek, mikre képes az ember, szinjátszás terén, persze itt a jó ügy érdekében. harmadrészt az én példám is itt van : 31 éve házasok a szüleim, 5 éves koromra visszamenőleg vannak emlékeim és sose volt jó. nem volt megcsalás, "csak" minimum 25 év boldogtalanság, hidegség, feszültség, alkalmanként veszekedések, megcsalással való hülye gyanusitgatások (nem volt megcsalás, csak anyukám korosan beképzel magának hülyeségeket ..) nem tudják felénk se igazán kimutatni az érzéseiket (tettekben, anyagiakban, gondoskodásban nagyon is, csak arra értem, hogy simogatás, érintkezés terén nem). szóval miattam és a tesóm miatt huztak le együtt ennyit. na és én teljes mellszélességgel azt mondom, jobb lett volna, ha elváltak volna már jó rég.mondjuk 20 éve.. azt mondjuk nem tudom, egy uj társat hogy fogadtam volna. környezetet, iskolát szerencsére nem kellett volna váltanom. de az biztos, hogy marhára nem érzem jol magam emiatt a családi fészekben, hiába szeretnek engem, ha egymást rühellik.. és ha visszaemlékszem 8-10-12 éves vagy tinikori önmagamra, viszonylag gyorsan fel tudtam volna dolgozni a válást. merthogy a gyerek tényleg nem hülye - amikor kb 9 éves voltam, már akkor is emlékszem, hogy naivan nyilt voltam és mindig magyaráztam a nagynénémnek ,hogy milyen rossz anyámék házassága, miért nem hagyják inkább egymást békén, minek veszekedtek már megint..stb. 9 évesen is teljesen tisztában voltam már a válás fogalmával.már az alsós gyerek sem hülye, nemhogy egy tini..

a kompenzálásos válaszolónak : elhiszem, hogy az elváltak gyerekei kompenzálnak. de nagyon jol látod azt is, hogy a rossz házasságban élőkéi is. itt vagyok én, valóban kompenzálos, szorongós, önbizalomhiányos vagyok, a tesom szintén. és nagyon nehezen nyitunk a másik nem felé, ezek a szülői minták rosszat tettek tudat alatt is a magénletünknek,párkapcsolati próbálkozásainknak.