A férjem szerint én iktattam ki őt a család életéből, ezért hullik szét a családunk. Ez valóban csak az én hibám lenne? Mit kellett volna másként csinálnom?

Ezt már próbáltam, de ugyanazokkal az indokokkal bújik ki alóluk, mint régen. Próbáltam kevésbé fontos dolgokat rábízni, de azokat ezért nem csinálta, mert nem olyan fontos. Próbáltam fontos dolgot is rábízne, hátha azt legalább a lelkiismerete miatt megcsinálja, de nem.

1 hete pl. beteg lett a legkisebb gyerkőc. Kértem, hogy vigye el orvoshoz, mert a doki reggel 8-10-ig rendelt, ő meg 10-re ment dolgozni. Én még korán reggel felhívtam a dokit, mondta, hogy a fiunk lesz az első, csak menjünk oda időben. A doki után vihette volna anyuékhoz, mert anyu aznap nem dolgozott. Ő simán beért volna dolgozni, mert a doki is és anyuék is útba esnek. Erre fél 10-kor hívtak a bölcsiből, hogy menjek, mert nagyon sír a kicsi, rosszul van! Kiderült, hogy a férjem túl macerásnak gondolta a dokis dolgot. Simán bevitte a betegen, mert semmi baja nem volt, csak nyűgös... Az már csak hab volt a tortán, hogy az oviba vitte véletlenül, de a titkárnéni ismer minket és ő átvitte a bölcsibe.

Mikor rákérdeztem, hogy miért csinálta ezt, azt mondta, hogy felesleges ezen pattognom, ha mégis beteg majd én elviszem másnap munka után. Utána meg hallgathattam, hogy persze, megint otthon vagyok a gyerekkel. Mikor felajánlottam, hogy maradjon ő vele, akkor kikérte magának, hogy ő nem tudja csak úgy otthagyni a munkáját.

Én már kifogytam az ötletekből.