Ti mit gondoltok a házasságról?

biztos szép dolog ha két ember szereti egymást,már ha van ilyen tényleg :D mert sok kamu szerelmestől hányás van

egyenlőre ilyenre gondolni is abszurd az én részemről :)

Mivel alapvetően monogám típus vagyok és nagy általánosságban jó példák állnak előttem a házassággal kapcsolatban, a párom és a saját érzéseimben is, a szándékainkban is hittem és megbíztam, így nem féltem tőle.

Mi egy szép gesztusnak éreztük egymás felé kinyilvánítani az összetartozásunkat törvényesen is és az egyház előtt is. Emellett szerettünk volna az érzelmeken túl közösséget vállalni jogi, társadalmi, vagyoni téren és törvényesen is egymás hozzátartozói lenni.

Ellenben sokakat ismerek, akik ezeket nem tartják fontosnak, mégis jó a kapcsolatuk, szeretik egymást, szépen élnek együtt.

Ez beállítottság és értékrend kérdése.

Jó lecke az élettől :) Ha élsz a lehetőséggel, iszonyatosan hasznos tapasztalat, és komoly személyiségfejlődésen mehetsz át, ha teszel érte. Sok olyan lelki sérülés, jellemvonás előjön egy társkapcsolatban, ami amúgy nem, vagy alig.

5 éve élünk együtt a férjemmel, 1,5 éve házasok vagyunk.

Én egy percig nem féltem tőle, mivel megtaláltam a 100%-ig tökéletes párt hozzá. Imádom, hogy nem csak úgy össze van dobva a szennyes, hanem hivatalos családtagjai vagyunk egymásnak. Nekem ez nagyon fontos volt, és az a mai napig is.

Elvi kérdés volt, hogy ha megtalálom a megfelelő embert, szeretem, és ő is engem, igazi érzelmekről szól, valamint összepasszolunk személyiség és szexualitás szintjén, sőt, még együtt is tudunk élni, akkor egyértelműen a házasság az utolsó lépcsőfoka a kapcsolatnak.

És a férjemnek is fontos volt, hogy ne ragadjunk meg barátnő és a pasija szintjén, mert azért mindketten úgy gondoljuk, hogy tízen- huszonévesen még talán oké, de hosszabb távon komolytalan. Egymás mellett elköteleződni nem akaró emberek nem házasodnak össze. Ez alól csak azok kivételek esetleg, akik csak azért nem házasodnak, mert annyira lusták, hogy elmenjenek emiatt a hivatalba. Akiket szimplán nem érdekel. Aki ellenzi a házasságot, az nemes egyszerűséggel fél az elköteleződéstől.

Nyilván vannak akik megházasodnak, és orrba szájba csalják a házastársukat, ők azok akik nem vették komolyan a dolgot, és aki ezt csinálja az nem is szereti a párját. Ez már nem a házasság intézményének a hibája. Az emberek gerinctelensége, tiszteletlensége a párjukkal szemben. Na meg ugye rossz választás.

Ott valami hibádzik, ha az ember fél megtenni ezt a lépést. Vagy érzelmek hiánya, vagy bizalmatlanság az ok, nem akar az illető 1 ember mellett megmaradni, tudja hogy idővel hűtlen lenne, ezért meg sem házasodik.

A gond akkor van, ha az ember ezt nem közli a párjával, nehogy véletlenül elengedje, hogy legalább ő boldog lehessen adott esetben valaki mással.

Az esetleges ilyen válaszokra mint pl (ha szeretsz, papír nélkül is szeretsz, az esküvő drága...) csak annyit írnék, hogy

1. A házasság nem puszta papír, ha csak az lenne, nem jelentene gondot aláírni sokaknak.

2. Igazán a pénz sem lehet akadály, 90-100 ezerből is össze lehet hozni esküvőt ami nem 2 tanús ( azt megértem ha sokan olyat nem akarnak) de nem is milliós pénzkidobás. Egy kisebb esküvőt pár hónap spórolással össze lehet hozni. Akinek nem a rongyrázás számít az megoldja:)

3. Feladni azt ami neked fontos, feladni önmagadat, a vágyaidat, az elveidet, szerintem nem érdemes. Az nem igazi boldogság.

Ez arra is vonatkozik aki nem akar megházasodni, oké ne tegye, de akkor ne húzza évekig a másik idejét, hanem mondja meg, és akkor az illetőnek van döntési lehetősége, hogy így is kell a kapcsolat, vagy nem akarja feladni a saját vágyait.

Mindenkinek azt az embert kell megtalálni, akit szeret is, viszont szeretik, és akivel közösek a céljaik, valamit észre kell venni, ha más irányba tart a dolog...(hitegeti egyik a másikat, hogy majd majd lesz esküvő, de nem történik soha semmi, vagy évek óta együtt vannak de eljegyzés sehol, szóba sem kerül stb.)