Van valaki hasonlo helyzetben? Ugy erzem, hogy hazvezetono vagyok a hazassagomban.4 eves a fiunk, minketten imadjuk. Miota megszuletett maximum 3 havonta bujunk agyba. Persze minden mast elvar tolem.

A házimunka részhez - Dolgoztok mindketten, vagy te otthon vagy?

A testi részéhez - te hogyan viselkedsz, kezdeményezel? Te milyennek látod magad, vonzónak, kívánatosnak, szépnek? Igényes vagy magadra? A gyerek előtt milyen voltál és milyen most? Akkor milyen volt a szexuális életetek?

A segítőkészség hiányához, sértődöttséghez - próbáltál már vele beszélni erről? Te hogy viselkedsz vele, ha ő sértődik meg rád? Hogyan kezelitek most a problémákat és hogyan kezeltétek régen? Vagy mindig is ilyen volt?

Gondolj bele, és sokmindenre rá fogsz jönni.

"Na ezért nem mentem férjhez, és nem is fogok."

Ja, mert ha együtt élsz valakivel vagy "csak" élettársak vagytok, ez elő sem fordulhat...

Ó erre a házicseléd dologra roppant egyszerű a megoldás, csak igényel némi türelmet részedről. Egyszerűen nem csinálsz meg neki semmit. De tényleg semmit. Nem mosol rá, nem főzöl neki, amit szanaszét hagy azt szépen áthordod az irodájába, vagy ha nincs saját kuckója akkor a szobában az ő felére. Kell hozzá némi türelem és kitartás, de ez beválik. Csak aztán ne hagyd újra elkényelmesedni.

A gyerek dolog se nehéz, közlöd vele, hogy "drágám x órára/napra elmegyek, addig te leszel Pistivel". Többször ismételd.

A szex, arra nincs trükk, ahhoz őszinteség kell. Két felnőtt ember leül és megbeszéli mi a baj, miért nem mennek úgy a dolgok ahogy kellene. De nem vádaskodva, kiabálva, csak szépen nyugisan.