Katonafeleségek, el tudnátok mondani a tapasztalatotokat?

''A katona nem azért gyilkol mert élvezni. ''

Normalis esetben azert gyilkol, hogy vedje a hazajat, a nemzetet, es ezaltal a csaladjat, szeretteit.

De egy zsoldos pusztan penzert teszi.

Ha Izrael fizetne, a palesztinokat olne, de ha Palesztina fizetne, akkor az izraelieket.

Nekem ez nem ferne bele az ertekrendemben.

Arrol meg mar ne is beszeljunk, hogy mennyire husegesek, es hogy mennyire torzul a jellemvilaguk.

Na hát én nem vagyok kifejezetten érintett ez ügyben, vagyis félig-meddig igen. Apám katona volt és katonák által lakott lakótelepen nőttem fel, ahol legalább 100 katona élt. Az én szüleim a mai napig együtt vannak. Nem mondanám hogy nagyobb arányban váltak el a katonák mint más emberek. Viszont nagyon gyakori volt, ha egy laktanya megszűnt akkor menniük kellett más távolabbi helyre. Ez inkább a 90-es 2000-es évekre volt jellemző. Amúgy a válásoknak nem sok köze volt a katonasághoz, általában átlagos családi problémák okozták. A kiküldetéses, asszonyka beleszeret másba sztorik is elenyészőek voltak.

Az ilyen katona=gyilkos marhaságokat el lehet felejteni, iszonyat nagy marhaság.

Szia!

Én katonafeleség vagyok, lassan 7 éve. De már együtt vagyunk a párommal 15éve. Ez idő alatt külföldi szolgálaton volt kb 6szor, összeházasodtunk, született két gyermekünk. És teljesen jól elvagyunk, szeretjük egymást és még semmi gondot nem okozott az, hogy katona. Nem mondom, hogy nem nehéz, amikor hónapokig távol van, mert az tényleg pokoli rossz (főleg mióta gyerkőcök is vannak), de ki lehet bírni. A mi környezetünkben is rengeteg család és pár ment tönkre a külföldi missziók miatt, de azt hiszem azok nem kifejezetten csak a "katonaság" miatt történtek. Ez nagyon ember függő is. Az én párom remek ember és remek férj, illetve családapa. Remélem, hogy te is egy ilyen (legalábbis a számodra) katonát találtál/találsz magadnak. :)