Mi a véleményetek az olyan nőkről, akik válás után úgy egyeznek meg a gyerekük apjával, hogy a gyermek az apjával él, és az anya fizet gyerektartást, és ő viszi el hétvégente magához?

Semmi,biztos oka van annak hogy így döntöttek, amúgy a férfiak általában hajlamosak azt hinni,hogy ők lelépnek és evidens hogy anyukánál maradnak a gyerekek,mért ne nevelhetné az apa őket.

Nekem ez szimpatikusabb, mint amikor apuka még a 2 heti látogatást is elsumákolja.

Mi igy nottunk fel a hugunkkal, nekunk ez a normalis. Apank Szegeden tanitott az egyetemen, volt szolgalati lakasunk, ott szulettunk, ott voltak a barataink, az iskola stb... Anyunk tanctanar volt, Torokbalinton kapott munkat, egy kislakast. Ugy dontottek a szulok, hogy jobb lesz a megszokott kozeg Papaval, nem megyunk mi is Torokbalintra, pedig akkor meg nem volt internet, meg mobil, csak heti egy telefonalas vezetekesrol, es mivel Mama sokat tancolt a vilagban, sokszor azok is elmaradtak. Kesobb mind a ketten ujrahazasodtak, lett egy ocsenk is Papa uj felesegetol, teljes csaladkent eltunk, amibe belefert, hogy Olykor elutazunk Torokbalintra, Pestre... Aki igy no fel, annak ez a termeszetes, nincs ebben semmi kivetnivalo!

Ő legalább képes volt megegyezni... a többség meg harcol évekig, mindegy, kinek árt vele, magának, a gyereknek, férjnek...

Ha a gyerek fiú,akkor teljesen normálisnak tartom,én is így csinálnám ha elválnék.

Semmi. Két szülője van a gyereknek, egyik sem alacsonyabb vagy magasabb "rangú", mint a másik.

Épp olyan természetes, mint a fordított változat.

Támadjatok bátran.....akárki ,akármit mond...szomorú,ha az anya így el tudja engedni a gyerekét...persze,az apának is ugyanolyan joga..és ugyanúgy természetes,ha ő neveli,de én az anyát nem értem....az érzéseit...(nem tudom elképzelni azt a helyzetet,max,x időre,míg meg nem oldódik a problémám)és bizton állítom,a gyerek lelkének is elsősorban anyára van szüksége,persze van kivétel....de...tapasztalatból írok ;-)