Mit lehet kezdeni egy egyre inkább pesszimista, borúlátó házastárssal? Hogyan lehet rajta segíteni? (hosszú)

A férjemről van szó.

Én egy optimista, sőt álmodozó, pozitív felfogású ember vagyok... és régebben ő is inkább ilyen természetű volt. Mármint abban, hogy optimista volt, jó érzéssel gondolt mindenre, nem csak a bajt látta mindenhol, és sokkal inkább elrugaszkodott a földtől, mint az utóbbi időben.

Egy ideje, 1-2 éve csak megy lefele a lejtőn. Eleinte lassan kezdődött ez, ma már minden nap ilyen. Nem tudom mi baja lehet, mert a munkájában előre halad, a mi életünk is egyre inkább jó irányba halad (régóta szerettünk volna házat építeni, most 1 éven belül lesz rá lehetőségünk anyagi értelemben, és a telek is megvan). Mindketten jól keresünk, a családban nincs senkinél semmi probléma sőt a tágabb értelemben vett családi kapcsolatok egyszerűen idillinek mondhatóak (én imádom az ő szüleit, ő is az enyémet).

Mégis csak azt látom, hogy a bajt, problémákat keresi mindenben. De a legapróbb dolgokban is. Kikészít lelkileg ezzel a szigorú és negatív életszemlélettel. Hogy írjak pár példát. Ha pl. a házról beszélünk már nem az érdekli mit, hogyan, mennyire jó lesz, hanem pl.: ebben az utcában nem lehet teszem azt hupililára festeni a házat (de nem is akarjuk...). Nem lehet ilyen meg olyan dőlésszögű tetőt csináltatni (ezt sem akartuk), nem lehet ilyen meg olyan meg ez meg az... (csupa olyan dolgok, amit amúgy sem akartunk...). A mindennapi életben:ma pl. be kellett volna vernie a szöget a falba, hogy egy kis lámpást fellógathassunk. Elsőre nem ment (másodszorra igen): ez nem megy, ez lehetetlen, meg amúgyis, hogy néz ez ki, ha kiköltözünk be kell tömni, le kell festeni, hol találunk ilyen festéket, hogyan tudunk ilyet kikeverni, az egész falat újra kell festeni... egyszerűen megőrjít!! egy 3 mm-es lyukról van szó egy nyomorult szögnek :'(

De még millió és egy ilyen dolog van, ezt nem lehet úgy, azt nem lehet úgy, ez nem jó így, azt nem szabad, úristen az mennyi munka, stb. Mindenre, mindenre az égvilágon jön a kifogás, a hiszti, a negatívum. Az olyan dolgokra is, amik egyértelműen pozitívumnak kellene, hogy legyenek, pl. nyaralás. Ez van túl messze, az túl drága, stb. És mint írtam, anyagi értelemben semmi gondunk, megengedhetünk magunknak szinte bármit anélkül, hogy komolyabban spórolni kellene rá.

Ha felhívom rá a figyelmét, hogy mennyire lehangoló, és hogy a saját életét szúrja el ezzel, akkor mindig az a válasz, hogy de ez így van, nem igaz, hogy nem lehet elhinni, én ehhez nem értek, és így tovább. Egyszerűen nem tudok vele erről beszélni, mert szentül azt hiszi, igaza van mindenben. Néha, egy-egy normálisabb pillanatában megkért már, hogy segítsek neki pozitívabban látni a dolgokat, de ha felhívom rá a figyelmét, pl. "ugyan már, nézd a jó oldalát...", akkor ismét rákontrázik, hogy de így, de úgy.

Kérem, ha bárkinek van valami ötlete, mit lehetne ezzel kezdeni, ha valaki ment már át hasonlón, írjon...mert már nem tudom, meddig bírom ezt így.