A férjem félre lépett. Szerintetek ilyen hozzáállással akarja ezt még egyáltalán folytatni?

Megértem, hogy a kérdező nem szeretné elengedni a férjét, de itt alapvetően nem a korlátozásról van szó.

Nyilván ez meg se fordult volna a fejében, ha nem csalták volna meg. És szerintem ez egy ideig normális is..

Én ha látnám, hogy a párom teper, hogy helyrehozza amit elrontott (feltéve, hogy szánja bánja és velem akar lenni), akkor igyekeznék megbízni benne, hogyha elmegy akkor nem csajozik.

Ugyanakkor ha nem teper, akkor sokkal bizalmatlanabb lennék, nem tudnám eldönteni,hogy akarja e most ezt vagy sem, így aztán fogalmam sincs, hogy bízhatok e abban, hogy mikor elmegy akkor nem csal meg.

Nyilván jelen helyzetben erről van szó.

Mindemellett pedig ha nem érezném, hogy teper, akkor elgondolkoznék azon, hogy van e így értelme az egésznek vagy sem.. Biztos a kérdező is hasonlót érez, csak egyelőre még reménykedik, hogy helyre jöhet a dolog.

Tehát szerintem abszolút érhető ez a hozzáállás a kérdező részéről tekintve a férj hozzáállását.

Biztosan elmondanám a páromnak, hogy nem látom, hogy teperne és próbálná helyrehozni a dolgokat, így ha a programjait választja helyettem, akkor engem többet nem lát.

Aztán ha visszaszerezte a bizalmamat, látom az igyekezetet, akkor nyilván nem fogom korlátzni. De addig én csak annyit látnék, hogy továbbra is mást választ helyettem.

Kérdező, félrek*rás után már soha nem lesz minden a "régi". Tudod, a döglött ló csak alszik esete.

Most vagy elfogadod a helyzetet, vagy ha nem megy, akkor dobd ki a francba , és kezdj új életet, tiszta lappal.

Megcsalás után még van gusztusod hozzá? Lefeküdni vele?

Ha eltűrted a megcsalást,akkor bizony tűrd el a többnapos prograjmait is!

Bizalmat nem lehet visszaszerezni!

Ráadásul a férj nemhogy teperne,ugyanúgy keresi az alkalmat a megcsalásra!

Kérdező,nem gondolod hogy megérdemelsz egy normális férfit,akinek te vagy a fontos?

Hát én egy elég szabad felfogású embernek gondolom magam, így ehhez mérten írok.

Előbb utóbb mindenki életében eljön szerintem a megingás. A szerelem elmúlik minden házasságban, utána a pár egymás élettársává válik.

Ha szeretitek egymás társaságát, vannak gyerekeitek, ezeken túl kell lépni, és kompromisszumokat kötni.

Én is időnként félre kacsintok, a férjem is szerintem. De egymáshoz megyünk haza, együtt ünnepelünk, vagy küzdünk, és mellette akarok majd megöregedni a tornácon, mert nagyon jó csapatot alkotunk, szerintem ez a házasság titka.

Ha félre akar az ember lépni, azt nem csak este lehet megtenni.(Azt a kérdező nem írta, hogy a kimaradások munka miatt történnek, vagy afféle "kan bulik" miatt. )A munka maximalisan elfogadható, a kan buli már vita tárgya.

Szóval el kell dönteni, hogy a jövőben is lobogó szerelmet akarsz-e, avagy stabilitást. Ha szerelem, akkor lépni kell. Ha stabilitást, akkor kompromisszumot kell kötni.

Tényleg az tudja, hogy milyen érzés, aki már átélte. :(

Én voltam hasonló helyzetben, olyannyira, hogy a férjem három hétre el is költözött. Azt mondta, hogy kicsit magányra van szüksége, hogy átgondolja a dolgokat és majd a műhelyben, irodában alszik addig. Közben vígan elvolt a k*rvájával!

Én voltam, aki könyörgött neki, hogy jöjjön haza, én voltam, aki megalázkodtam. Haza is jött, de pár hónap után ismét elment, végleg. Mára már túl vagyok rajta, elváltunk. És azt mondom, ha menni akar, szabadulni akar, hát menjen nyugodtan, nem kell erőltetni. Ha csak az egyik fél akarja, nem sok értelme van az egésznek.