Besokalltam a felesegem piperkockodesetol. Szerinte onzo vagyok?

40-es! Nem, nem bírom már. Néha összeroppanok, ha belegondolok hogy nem sokára lépnem kell.... Félek hogy nem nekem adják a gyereket, hogy vajon lesz-e még valakim az életben?! Most aprólékosan építgetem a jövőnk, szeretném bölcsibe adni a gyereket, de ez csak ősszel lehetséges, és tanulnom kell még valamit... Muszáj megint tanulni, hogy el tudjak helyezkedni :( Esetleg egy nyelvvizsgát is megcsinálok... Majd kiderül, és ha lesz állásom akkor már fel tudok mutatni valamit, és egyenlő esélyekkel indulok a férjemmel.... Igazából nem is értem miért is küzdene a gyerekért, mert eddig egy rohadt fürdő vizet nem engedett neki, vagy kiszedett volna neki egy tányér levest ebédre....Ha itthon is van, nem foglalkozik vele, főzöm az ebédet, üvölt a gyerek, ő számítógépezik, és mondom hogy menj már oda a gyerekhez!! És képzeld, oda ül a járókához, és a telefonján netezik tovább.... Ha össze számolnám szerintem a másfél éves gyerekkel ha 2-3 órát játszott valaha akkor sokat mondok! De mondom, én is hibás vagyok... Sőt, inkább én. mert hát minden itt volt előttem, csak naiv voltam. Ilyen embernek gyereket szülni kár volt.

Velem is ezt csinálja hogy akár mit csinálok magamon, jön utánam egy idő után és ugat... Hogy a gyerek várja, és bekakilt, és mit szórakozok már ennyi ideig?! Azért időnként még nekem is csak meg kell mosnom a hajam, szőrteleníteni stb... Mintha a szomszéd gyerekére vigyázna....

Elnézést kérek az OFF miatt, de csak a tanulság kedvéért, kedves utolsó:

ha összehasonlítod a férjed mostani viselkedését a gyerek előttivel, tudsz valami folyamatot felvázolni? Úgy értem, mi az, ami utalhatott volna arra, hogy ennyire sz..r apa lesz és férj? Mi az, amire most, a mostani körülmények ismeretében azt mondod, hogy ebből tudnod kellett volna, ez árulkodó volt? Én már most félek, hogy így fogok járni, ahogy ti....