Mennyire okozna gondot a házasságban ha a férj nem azokat a hagyományos ételeket kapná a feleségtől, mint amiket az anyjánál evett? (23/N)

- nem főzök minden nap, mert benn kajolunk mindketten

- szinte soha nem eszünk tipikus magyar ételt, inkább kinézünk valami olcsó, könnyű (emészthetőségileg is) receptet és azt készítjük el

- én nem ehetek akármit, a párom meg nehezen bírja az "otthoni ételeket" (szereti, csak utána puffad tőle), így más felé orientálódunk

- sok zöldség, soványabb húsok, lecsófélék, gyros, tészta, levesek, sajtok, néha főzelék, távol-keleti konyha

Nem fozok es nem eszek semmi magyar stelt TUL sok zsir feherliszt disznohus TUL keves rost friss zoldseg .

Reform fusio etrendet tartunk.

Neha a ferjem ha en elutazom csinal porkoltet de barna rizst es salatat keszit hozza.

Megszokta az 25 ev alatt a foztomet egyedul a korianderes salit nem eszi meg.

Hát figyelj, ha gondot okoz ez a későbbi férjednek, akkor majd főz magára. Van keze. A feleség nem házi cseléd, és nem szakácsnő.

Én pl szeretek főzőcskézni, időm is van rá, mivel csak 8 órában dolgozom. Minden nap főzök a férjemnek és magamnak is külön. Anyósom a hagyományos ételeket főzi és bár az én ízlésemnek sótlanul, attól még nem rosszul.

Én is hagyományosan főzök mondjuk rá, de azért vannak olyan dolgok amiket én csinálok, anyósom meg nem. Palacsintát pl nem tud sütni, én igen, karamellszószt sem csinált soha, én igen, ahogy vajkaramellát is. Carbonara spagettit se csinált soha, én szoktam, de pl a sima zöldséges tészta kolbásszal sem volt náluk étlapon. A férjem elég finnyás is, de megeszi, mert nem csinálok neki olyat amit nem szeret. A zöldségek nagyobb részét nem eszi, illetve gombát sem.

Alapból csak elvétve találni egy kis kukoricát vagy borsót náluk. Más zöldséget nem is esznek. Borzasztó. Olyan hogy tiszta zöldségköret a hús mellé sose volt...csak krumpli, tészta, rizs. Na azért is főzök magamra külön. Nem bírnék ennyi szénhidrátot állandóan, a férjem meg ezt szokta meg.

Sose csinálok neki levest, teljesen felesleges. Eléggé igénybe veszi a munkája fizikailag, nem lakna jól, és melegíteni sem tudja, a hideg leves meg szerény véleményem szerint nagyon szar...Csak főételeket és szendvicseket visz magával.

Ha valami különlegesre vágyunk akkor vesszük az ételt. Én pl szeretem a kínai kaját, de megcsinálni nem tudom. Próbáltam, nem lett olyan az íze...a reklámokban hirdetett kínai kajás porok pedig borzalmasak. Nem olcsó, de ha nem plázában veszem olcsóbb sokkal:)

Ő inkább mekis kaját szokott enni, vagy veszünk néha egy kis kfc csirkét, de azt ritkán.

Illetve pizzát is szoktunk enni kb 3 havonta. Vagy itthon összerakjuk a hamburgert.

Kísérletezni csak a saját ételeimmel szoktam néha. Bár amióta átszoktam a teljes kiőrlésű lisztre, azzal csinálom az összes főzeléket, hogy ne kelljen azt is kétfelé, és nem panaszkodik rá. Kenyeret pl 2 fajtát kell venni mert ő nem hajlandó megenni a teljes kiőrlésűt, csak a fehéret. Szerinte tk kenyérnek fűrészbor íze van.-.-

Hát nagyjából ennyi. Ha vinnyogna, és megunnám, megmondanám, hogy menjen anyucihoz enni, vagy főzzön magára. De ő szereti a főztömet.

A feleség az feleség és nem cseléd. Egy pasi se legyen annyira lusta, hogy csak panaszkodik, de egy fakanalat nem tesz arrébb a konyhában.

A pasim szakács, gasztro ínyenc. Nem főz itthon, de amit én készítek, azt szívesen elfogyasztja.

Most csökkentett CH diétára tértem át, örömmel fogadta, és együtt vásároltuk be az alapanyagokat is.

Én főzök magyarost is, meg reformot is. Ha ő főz, akkor általában "alkot". :) Ha nem főzünk, akkor hozzuk a kaját valahonnan (török, kínai). Ő olasz étterembe dolgozik, nekem gyengém a tészta minden mennyiségben és formában, de erről most ugye le kell szoknunk. :)

Szerintem addig amíg mindenki igényei ki vannak elégítve, addig nincs baj. Az, hogy te nem eszel belőle... attól még csinálhatsz egy jó egytál ételt a leendő párodnak, te meg eszel mást. Szerintem ebből nem lesz probléma. Ha meg igen, akkor nem szakad le a pasi keze se ám, ha magának főz. :)

Normális házasságban semennyire...

A férfi nem egy 2 éves kisfiú, hogy csak az anyja kosztját eheti. Ráadásul van két keze, és ha éhes, tud magának főzni.

Nálunk az a helyzet, hogy én egy évben max. 3x készítem el ugyanazt a fogást, nagyon szeretek új ételeket kipróbálni, és bármilyen nemzet konyhája felé nyitott vagyok, imádom az új ízeket. A férjem is megeszik igazából mindent, szívesen, de ha ő főz, akkor mindig inkább a klasszikus dolgok kerülnek az asztalra (nem feltétlen hagyományos, hanem inkább úgy értem, hogy megszokott: ő előbb gyúr kézzel pizzatésztát, minthogy sushit göngyöljön :). Nincs ebből probléma, egyébként is felváltva főzünk.

A kérdésedben azt nem értem, miért könyveled el tényként, hogy a feleség főz...? És miért kellene neki a férj ízlését figyelembe vennie, ha az arra is lusta, hogy ugyanezt a szívességet viszonozza?

Engem 10-11 évesen azzal riogatott keresztanyám, hogy ha nem tanulok meg főzni, akkor nem fogok senkinek kelleni. Teljesen rágörcsöltem az egészre. Aztán olyan 15-16 évesen már bátrabb lettem, és mikor megint ezt mondta - a kedvenc lemeze volt az "udvarlók, és miket teszel, hogy szerezz egyet" - akkor beszóltam neki, hogy ha azért kellek majd valakinek, mert főzök rá, akkor inkább egyedül öregszem meg.

Nem értem, hogy a férfiak miért nem paráznak ilyeneken. Pedig sokat ismerek, aki tud és szeret is főzni. De egyik sem fél, hogy megromlik a kapcsolata, ha fűszeres kaját főz.

Én vegán vagyok, nincs az az isten, hogy én valaha húsos kaját csináljak. Ez már a kapcsolatunk elején kiderült, vállalta... :) Anyukája szintén magyarosan főz, én az olasz konyhát imádom.

Nagyon szereti a főztömet, de hétvégén csinál magának húsosat, így köztünk ebből semmilyen konfliktus nincs.