A férjem teljesen kifordult magából és elnyom. Mit tegyek?

Most már nagyon megijeszt a viselkedése, és nem tudok vele beszélni, nem hallgat semmire, és kezdek kikészülni, nem látom a megoldást.

Sajnos ott rontottam el, hogy maximálisan megbíztam benne, de hát kiben bízzunk meg teljesen, ha nem a férjünkben???

Fél éves a babánk, és azóta jött ki ez az oldala. Azelőtt teljesen egyenrangú félként kezelt, nem volt semmi ilyen probléma. Most viszont teljesen a kiszolgáltatottjává akar tenni (ami sikerült is neki), és semmilyen mozgásteret nem enged nekem. Amikor megszületett a kicsi, mint "férfi", úgy érezte, neki kell kézben tartania mostantól mindent. Rávett, hogy Ő menjen GYED-re, mert én minimálbéren voltam bejelentve, így keveset kapnék, ő viszont sokkal többet, és mellette van egy maszek mellékállása, akkor inkább arra fekszik rá. Bele is mentem, így minden papírt ő igényelt: ő kapja a GYED-et és a családipótlékot is...nekem semmi nincs. Zsebpénzt ad, és fillérre kiszámolja előre, hogy mennyit költhetek aznap. Nem szórom a pénzt, de volt, hogy az általa berendelt ebéd nem jött ki annyiból, aztán meg balhézott, hogy nem ezt beszéltük meg. Nem tankolhatok az autómba, nehogy elmenjek valahova. Nem találkozhatok a barátaimmal, mert az elején belém beszélte, hogy nem hagyhatom magára a gyereket egy kicsit sem, ide meg nem jöhet senki, mert zavarná...most kezdek kitörni ebből, de a gyereket rá nem hagyhatom, mert neki pihennie kell, és nemfog felkelni este, ha felsír a gyerek. Napközben néha besegít, de éjjel még egyszersem kelt fel a gyerekhez. Most éppen ínhüvely gyulladásom van, mert 3 éjszakán át órákon át ringattam a gyereket, és amikor megkértem, hogy vegye át, 5 perc után visszaadta, hogy neki ez nem megy. Amikor már a végkimerültség szélén 5 percet hagytam sírni, akkor mindennek lehordott, hogy milyen anya vagyok, menjek már be megszoptatni, mert kínzom a gyereket (egy órával előbb szoptattam meg).

Felvetettem azt is, hogy költözzünk kicsit beljebb a városba másik albérletbe, mert albérletben lakunk, ami viszonylag drága is, és nagyon messze van mindentől, anyukámtól is Bp. pont másik vége, és ha közelebb laknánk hozzá, akkor jobban be tudna segíteni, erre kiakadt, hogy akkor ő messzebb lakna a családi háztól, ahol felnőtt, és amit szeret.

Nem akarom tovább sorolni, de most, hogy így összeszedve leírtam, mégjobban látom, hogy milyen siralmas a helyzet. Eddig elég vak voltam, kb egy hónapja kezdem észrevenni, hogy ez így mennyire nem normális. Amúgy meg szeretem, és sosem volt ilyen problémánk, de ennyire kifordította a gyerek születése és az ezzel járó felelősségérzet. A legnagyobb baj, hogy nem lehet vele kommunikálni :( Elhagyni egyelőre nem akarom, de már arra is gondoltam, hogy lassan eljön ez az idő és már "lopok" tőle, hogy félretegyek egy kis pénzt.