Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha a férjetek/párotok nagyon jól keresne, lenne 2 kicsi gyermeketek, akkor elmennél dolgozni?
Vagy esetleg a napi 4 órás munkát választanád, hogy ne fásulj bele az otthoni teendőkbe, de a gyerekekre, háztartásra elég idő maradjon?
(Jó kereset alatt itt 1M Ft fölötti keresetre gondolok)
Köszönöm a válaszokat.
Attól, hogy a férj dolgozik és keres 1m ft-ot, attól még a feleség ha nem dolgozik nem keres semmit. Nem tesz a közösbe semmit. Én rendes 8 órás munkát vállalnék.
Manapság bármi megtörténhet: férj elveszíti a munkáját, ne adj isten elhalálozik, esetleg befuccsol a kapcsolat, a feleség majd jól utcára kerül munka és pénz nélkül. Nem jó üzlet eltartottnak lenni, függeni anyagilag egy másik embertől.
Nincs bajom a munkával, szeretnék majd dolgozni, de tudom, hogyha 8-9 órában dolgoznék, akkor nem tudnám azokat a dolgokat megtenni, amit szeretnék.
Őszintén szólva nekem munka nélkül is percre pontosan be van osztva a programom. Reggel együtt kelek a férjemmel, beindítom a családot, eltakarítom a reggeli készülődés romjait, beszerzem az ebédhez valót, ha szükséges, jöhet a főzés, ami elpakolással, mosogatással együtt 2,5-3 óra is lehet akár.... Elmegyek egy kicsit mozogni, ez kb 1 óra, és már megyek is gyerekekért, irány haza, esznek egy kicsit, mehet a tanulás, foglalkozás. Várjuk apát, elkezdünk vacsizni.... mire végre mindenki ágyba kerül, akkor jövök rá, hogy le sem ültem még aznap.
Szóval nekem azért nincs időm unatkozni.
Nyaranta még több a dolog, mert akkor még ott van az egész kert is, amivel rengeteg munka van, szerencsére a férjem sokat segít.
Igen, és így is tettem. Ált. iskolás elsős korukig fokozatosan napi 3-4 napban (mikor mennyit, pl. fél éves kortól még csak 1 vagy 2 napot mentem), utána teljes munkaidőben.
Külföldön élünk, úgyhogy itt irreleváns az 1M fölött, nyilván megvan, itteni viszonyokhoz képest viszont átlagosan élünk, de kényelmesen meglennénk 1 fizetésből is.
Nekem a fizetés, pénz sosem volt a kérdés tárgya, maga a munkám, a munkakörnyezet, a felelősségvállalás, a napi rutin hiányzott, és valamennyire a munkatársak is, ill. a felnőtt társaság.
Azt meg nem értem miért kellene "belefásulni" az otthoni teendőkbe, amikor egyébként is ketten végzünk minden házimunkát és gyerekneveléssel kapcsolatos dolgot...
részmunkaidő
én nem bírnék otthon maradni ...
és az önbecsülésem miatt is
no meg nyugdíj tb ....
és ha ennyire nincs szükség rá akkor eltenném/félre tenném
B tervre ...
Nálunk ez a helyzet, bár a férjem fizetése nem éri el a fenti összeget.
Három gyerekünk van, a kicsi 5 éves koráig voltam otthon. A nagyok akkor voltak 7 évesek. Az ikrek sajnos koraszülöttek voltak, nagyon sokat voltak betegek, emiatt kirúgtak a munkahelyemről kb 3 hónappal azután, hogy visszamentem a gyed után (a kicsi 2 éves volt, a nagyok 4). Igazából megértem őket: kb 5 hetet dolgoztam azalatt a 3 hónap alatt, a többi táppénz volt. Az nyilván nem volt reális, hogy a férjem menjen táppénzre, nagyon nem érte volna meg. Ekkor döntöttünk úgy, hogy otthon maradok.
Lediplomáztam, szereztem egy középfokú és egy felsőfokú szakmai nyelvvizsgát (egyiket sem a nulláról nyilván).
Azóta 6 órában dolgozok. Most 11 és 13 évesek a gyerekek.
Szeretem a munkám, hiányzott amikor otthon voltam de a tanulás jó "pótszer" volt. Megvoltak a célok, a társaság, a biztonságérzet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!