A ti környezetetekben mennyire vannak meg a klasszikus nemi feladatok?

10: Én is így éltem, sajnos. Mi először még megosztottuk a feladatokat, amikor született az első és otthon maradtam, akkor természetes volt, hogy ellátom a házimunkát, hiszen belefért az időbe. Este még segített a gyerekfürdetésben. Jött a második gyerek, még mindig otthon, aztán szépen beleszokott abba, hogy semmit se kell csinálnia.

A bajok akkor kezdődtek amikor visszamentem dolgozni, mert a munka mellett rám hárult minden a gyerekekkel és a házimunkákkal.

Megbeszélni nem lehetett, ha jó napja volt akkor bólogatott, hogy igazam van, de ne ma, ma ne rontsam el. Ha rossz napja volt, akkor azért ne, mert ne cs.. szegessem ezzel már. Hogy nekem milyen napom volt, az lényegtelen.

Kértem szépen, próbáltam megbeszélni, utasítottam, sztrájkoltam, kiabáltam, ráhagytam hogy hátha észreveszi magát ha nem piszkálom, de semmi se vált be.

A válás megváltás volt végül.

Kedves 10!

Igazából nagyon egyszerű a magyarázat, férjem utazással együtt 12 órát van távol, reggel, amikor elindul, mi még alszunk, először én kelek, utána keltem a lányomat, reggeli, és viszem oviba, utána én dolgozni, délután felveszem a kislányt és megyünk bevásárolni, aztán haza. Igyekszem rendet tartani, hogy hétközben ne nagyon kelljen takarítani, csak alap dolgokat, felporszívózok, 15 perc, mindig elmosogatok, stb. Mivel én alapjáraton szeretek takarítani és tisztaságmániás vagyok, így nem várok el semmit. De a férjem amiben tud, segít, hétvégén főz, teregetni nem engedem, mert úgy néz ki a fregoli, mintha egy jól irányzott mozdulattal meglendítette volna felé a ruhákat! :) Értelemszerűen rám hárul minden, de nem panaszkodom. Hétvégén ha főz, feltakarítok, vasalok du, de meg körmös, szoli, kozmetika, mikor mi. :)

Tehát mivel én helyben dolgozom, 8 óra munka után, így egyszerűbb. Viszont ha szabadságon van, ő viszi-hozza a lányunkat, ha kell, bevásárol.

Hát nálunk legjobban még anyáméknál van meg. Persze nagyszüleimnél is, de pl papám nem bír megülni a seggén, szóval boltba mindig ő jár, meg ilyesmi. Anyáméknál ő csinál mindent. Főz, mos, takarít. Gyűlöltem is gyerekkoromban, hogy mindig én voltam ugráltatva. És ne értsetek félre, nem azzal volt a baj, hogy segíteni kellett anyának, hanem, hogy közben nevelőapám szart se csinált. Most se csinál semmit. Hogy ez anyámnak miért jó, azt passzolom. De nem jó neki, mert folyton panaszkodik. Amúgy nem válik. 3x volt férjnél, azt m,ondja, mind ugyanolyan. bár szerintem ő választ rosszul, de ez más tészta. Tény, hogy negyedjére is egy barmot fogna ki. Félreértés ne essék, szeretem az apámat, aki az első férje volt, meg a nevelőapámat is és a második férjét is szerettem, de egyszerűen egyik ember sem hozzávaló.

Ami engem illett itthon egyenjogúság van. Ebben is. Csak sajnos mosogatni mind a ketten gyűlölünk. De nem baj múlt héten beszereltük a mosogatógépet. Azóta folyton azon megy a hecc, hogy "Hagyd csak szívem, majd én elmosogatok" :D

De mi mindent együtt csinálunk. A fa bepakolását is. Nyilván fátvágni ő szokott, bár megpróbáltam én is, de totál tehetségtelen és önveszélyes vagyok a műfajban, úgyhogy csak pakolom inkább. De nincsenek ffi-női munkák. Mindenki csinál mindent. Ja nem! Megtiltottam, hogy mosson, mikor a gyönyörű hófehér tangámat összemosta a pirosakkal. (nem csak azt, de az fájt a legjobban). szóval a mosógép tiltott terület számára.

Nem tudnék úgy élni, mint anyám.