A ti környezetetekben mennyire vannak meg a klasszikus nemi feladatok?

Nálunk is így van.

Azzal az ertérésel, hogy mi már régen egyedül járok iskolába.

Én főzök inkább, mert a férjem nem igazán tud, nem is szeret, én meg tudok is, szeretek is. A nehezebb munkákat meg ő végzi inkább a ház körül. De mindenben segítünk egymásnak ha kell, meg ha tudunk.

Szerintem nem kötelező a férfinak is a nőnek is mindig ugyanazt csinálnia, nem ettől lesznek egyenrangú partnerek, hanem azzal, hogy segítik egymást és mindketten kiveszik a részüket a feladatokban.

Nálunk szerencsére ilyen nem igazán van, nem nemi alapon osztjuk el a feladatokat. Más kérdés, hogy táppénzre én szoktam menni a gyerekkel, de ennek egyetlen oka van: hiába neveljük sok éve együtt a fiamat, mivel nem közös gyerek, csak én mehetek vele táppénzre. Majd ha házasok leszünk, ez másként lesz, de igazából az esküvő meg nem sürgős nekünk, és nem fogunk csak azért összeházasodni, hogy a párom is mehessen táppénzre, mert meg tudjuk oldani így is (nekem szerencsére nagyon szuper munkahelyem van ilyen szempontból, nagyon jófej főnökkel).

A főzés még olyan, amit leginkább én szoktam csinálni, mert szeretek főzni, és mert sokkal nagyobb benne a rutinom (meg az önbizalmam is), mint a páromnak. Ő egyszerűen bele sem mer kezdeni olyan ételbe, amit valaki nem mutatott meg neki legalább ezerszer, mert attól fél, hogy rossz lesz. Ezt mondjuk nem értem, de elfogadom, nekem is vannak ilyen hülyeségeim, amiket meg ő tolerál.

A mosás szerintem manapság még csak feladatnak sem mondható, elvégre csak be kell lapátolni a ruhákat a gépbe, ezt nálunk még a hétéves gyerek is vígan megcsinálja, ha megkérjük rá (már kisebb korában is szívesen megcsinálta), de amúgy meg az teszi be a mosnivalót, aki éppen észreveszi, hogy már van annyi a szennyesben, hogy érdemes legyen beindítani a gépet, vagy akinek sürgős mosnivalója van (azaz aki tudja, hogy olyan cucc van a szennyesben, amit másnap fel akar venni mindenképpen). Teregetni a párom szokott gyakrabban, mert azt gyűlölöm, viszont pl. mosogatni én szoktam gyakrabban, mert azt meg ő gyűlöli. Gyerek "fuvarozás" nálunk nincs, mert autó sincs, szóval fuvarozni nincs mivel. Iskolába a párom viszi reggelente, mert ő későbbre jár dolgozni, és én megyek érte, mert én korábban végzek. Szülőire ketten járunk, ha meg tudjuk oldani, hogy legyen itthon valaki a gyerekkel, ha viszont nem, akkor inkább a párom megy, mert általában sokáig tart, és mindketten tudjuk, hogy munka után beesve én vagyok az kettőnk közül, aki már agyban nem annyira friss, és egy idő után csak nézek ki a fejemből és nem írok fel semmit. Szóval ő a jegyzetelőember.

Igaz, nálunk ugyebár nem volt olyan, hogy "gyerek előtt", úgyhogy nem jön képbe az a szituáció, hogy korábban, amikor csak ketten voltunk, megosztottuk a feladatokat, mert a mi kapcsolatunkban kezdettől volt már gyerek. De tény, hogy sok kapcsolatban akkor szokott megváltozni a dolgok felosztása, amikor baba születik, és (általában) a nő otthon marad 1-2-3 vagy akár több évre. Ez még előttünk van, már egy ideje szeretnénk közös babát, és már nagyon jó lenne, ha össze is jönne. Akkor majd nyilván nálunk is másképp fognak megoszlani a dolgok, hiszen ha itthon leszek, a házimunka nagy részét lesz időm elvégezni napközben, kvázi ez lesz a munkám, mialatt a párom munkaidőben az ő munkáját végzi. De arról azért már beszéltünk, hogy ez nem azt jelenti, hogy az ő munkája napi 8 óra, míg az enyém napi 24 óra, szóval ha már itthon van, akkor neki is részt kell benne vennie, de ezt ő is így gondolja, úgyhogy nem hinném, hogy ebből gond lenne. Más kérdés, hogy szerinte a rendetlenség nem ott kezdődik, ahol szerintem, na ilyenből már volt pár vita, de meg lehet ezt is oldani.

A környezetemben nem nagyon tudom, hogy hogy mennek ezek a dolgok, a barátainknak még nincs gyerekük. A munkatársaimnál (99%-ban nők) javarészt az a nők "feladata", amiket fent leírtál, bár van olyan idősebb kolléganőm, aki egyáltalán nem tud főzni, náluk a férj főz, és vásárolni is ő jár hozzá. Mondjuk ott a férj nyugdíjas, így amúgy is elég sok mindent megcsinál otthon. A többieknél azt látom, hogy rohannak haza munka után főzni, takarítani, pedig már idősebbek, nincs kicsi gyerek sem, de ők pl. minden este meleget esznek. Én megőrülnék ettől. Az is sokszor zavar, hogy munka után sprintelnem kell az iskolába a gyerekért (nem panasz, nyilván ez így normális, csak utálom, hogy semmit nem tudok délután elintézni), de ha már nagy gyerekem lenne, akkor biztos nem száguldanék bevásárolni és főzni. Nekem tökéletesen megfelel vacsorára a hideg kaja, meleget csak ebédre szeretek enni. Ha olyan férjem lenne, akinek meleg vacsorára van igénye, akkor intézze el.

1-es, 2-es, 6-os, és ezt miért vállalkátok? Mindig érdekelt hogy hogyan, és miért tud olyan helyzet kialakulni, hogy mindent a nő csinál, és ezt tűri. Kimondottan alpári viselkedésnek tartom, amikor egy férfi hazaér, felteszi a lábát, és várja, hogy az ugyanúgy dolgozó felesége kiszolgálja. (Ha a nő htb, vagy van föld, ahol viszont a férfi dolgozik, az megint más, azt ne keverjük ide, én a két keresős lakásban élő párokról beszélek).

Szóval nők, miért tűrite ezt?

Ha nekem a férjem nem segítene semmiben, miközben én ugyanúgy dolgozok, én válnék, az tuti. Mi értelme egy plusz embernek itthon, aki csak hátráltatja a család életét?