Testi vonzódás szükséges egy házasság fenntartásához, vagy elég a szeretet is? Ti mit tennétek a helyemben?

9-es vagyok.Hát ha nincs a képbe senki,szerintem ne boríts semmiképp,pláne,ha van gyerek is(nekem nincs).

Én léptemm,aztán a végén mégse jöttem ki jól a dologból.Viszont,ha akkor nem próbálom meg akkor egész életemben azon gondolkodnék,mi lett volna,ha...Igaz a mostani párom,se iszik,nőzik,stb,szóval nem lehet rá se panasz ebből a szempontból,csak éppen úgy élünk mint a "nyuggerek" a Tv,meg a net előtt.Míg az ex-el mozgalmas életünk volt,mozi,étterem,kirándulás...

Szóval nehéz tanácsot adni.

Attól, hogy valaki nem iszik/nőzik még nem lesz jó férj vagy megfelelő partner, ez akkora baromság!

Ha boldogtalan vagy, hiába vigasztalod magad azzal, hogy másoknak sokkal szarabb. Tény, van sokkal szarabb is, de ettől még a te házasságod is távol áll az élhetőtől.

Mégsem érzed vele magad jól, mégsem szereted, mégsem vagy boldog vele.

Jó emberből, akivel jól kijössz van ezer meg ezer a világon. Olyanból, akit szeretni is tud az ember, lényegesen kevesebb.

Én nem jártatom tovább a számat; ha te sírva akarsz elaludni esténként, undorodva attól az emberrel, akivel élsz, hajrá. Én nem hinném, hogy ez bölcs döntés lenne.

Igen, a boldogság nem jön könnyen, és sokszor kockáztatni kell érte, újra próbálni. Látod, itt valamelyik válaszadó is írta, hogy neki a szerelmi kapcsolata sem jött össze. Neked kell tudnod, hogy így szeretnél-e még leélni 40-50-60 évet az életedből, vagy adsz-e magadnak esélyt arra, hogy boldog legyél. Szerintem egyszer élünk, és felesleges elvesztegetni. Nem bírnék szembenézni magammal, ha nem szeretném a férjem...ha nem tudnék őszinte lenni vele. Számomra ez nem lenne élet.

Mitől lennél boldogabb? Mondjuk attól, hogy nem kellene kényszerből lefeküdnöd olyasvalakitől, akitől a sírás fog el. Nem kellene kényszerből gondoskodnod róla, kedveskedned neki. Nem kellene reménykedned és várnod, hogy egyszer majd úgy érzel iránta, ahogy kellene...mikor tudod, hogy sosem fogsz.

Ez minden rossz kapcsolatban így van, hidd el. Félsz az újtól, változástól, az egyedülléttől. Azzal vígasztalod magad, hogy legalább van valaki. Csak azt felejted el, hogy nem valakire lenne szükséged, hanem olyanra, akire örömmel gondolsz, aki boldoggá tesz. Vagy neked ha nincs ló, jó a szamár is? Ha nem jön jobb, így marad? Ha nem jön jobb, hagyod magad testileg kihasználni, lelkileg tönkremenni azért a parányi biztonságérzetért, amit nyújt?

Hogyan élnétek meg? Felnőtt ember vagy, nemde? Csak találnátok egy megoldást.

Lehet ám ideig-óráig ezt csinálni, csak egyszer eljön majd az idő, amikor a közeledése, a szex gondolatára is visszakozni fogsz, mert semmi más nem jut már eszedbe, csak az éveken át tartó elfordulás, sírás, undor... az, hogy testileg kielégülsz, de lelkileg valami egész másra vágysz.

Utolsó, ez itt nem pénzügyi tanácsadás.

Én az érzelmi oldalát nézve mondom, hogy váljon el, az anyagi egy más kérdés. De tudod mindent lehet, csak akarni kell. Én éltem már egyedül BP-n garzonban, és az nem kerül egy vagyonba. Ezerszer inkább választanám azt, mint a boldogtalanságot. A másik az, hogy az ingatlan, amiben az ember él is megítélésre kerül a vagyonmegosztáskor. De előre is meg lehet egyezni a házastárssal. Nem egy esetet ismerek, ahol az apa átengedte a házat a gyereknek és a volt nejének a gyerek érdeke miatt. Persze embere válogatja.

Nekem elváltak a szüleim, és édesanyám is 10 évig ilyen dilemmában volt, már bőven felnőttünk mire meghozta a döntését. Hát had ne részletezzem hogy megbánta, hogy eddig várt. Azóta ő is, édesapám is új párra találtak öregkorukra, és boldogok. Nem érte meg szerintem elvesztegetni a fiatalságukat.

Kedves utolsó,igen nem pénzügyi tanácsadás,de sajnos fontos szempont a pénz. Budapesten egy garzon is olyan 50+rezsi körül van.Ezt szerinted mégis hogy perkálja ki,aki 90-100 ezret keres?

A másik,sokan a házasság alatt is albérletben élnek(mert ketten ki tudják fizetni),vagy valamelyikük nagyszülőtöl örökölte a lakást,még a házasság előtt.Na ilyenkor cseszheted a vagyonmegosztást...