Tényleg nagyon naivak, irreálisak az elképzeléseink?

Férjemmel babát várunk. Egy kicsit úgy érzem, hogy a barátok már "temetnek" minket: ha szóba kerül egy program, rögtön azzal jönnek hogy milyen kár, hogy mi kimaradunk belőle; hogy milyen rossz lesz majd nekem hogy nem tudok elmenni a testvérem lánybúcsúztatójára, hogy hogy fogok hiányozni a rendszeres "szeánszainkról", a férjem kimarad a szakmai továbbképzésekből (ezek hétvégén vagy munka után, este vannak).

Mi úgy tervezzük, hogy fogunk adni kimenőt a másiknak, akár tanulás, akár szórakozás miatt. A nővérem esküvőjén 4 hónapos lesz a baba, úgy tervezem, hogy megyek a lánybúcsúztatóra is és az esküvőn is végig ott maradunk (anyósom jön velük, ő lesz a picivel délutántól).

Ezekre a tervekre mindig azt mondják, hogy milyen naiv vagyok, egy gyerek mellett pisilni meg fodrászhoz menni sem lesz időm és energiám, örüljek ha kialhatom magam. A férjem kiruccanásaihoz pedig most még könnyen vágok jó képet, de amikor egész nap egy gyerek üvölt a kezemben, akkor nem fogom engedni sehova.

Nálatok hogy volt ez?