Kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak a férfiak erről?

Ha kellően szabad felfogásúak vagyunk, akkor nem muszáj, az hogy ugyanattól a nőtől legyen gyerekünk akivel együtt lennénk. Csinálunk gyereket egy másik nőnek. :)

Lehet hogy ez már bigámiának néz ki, de hát istenem.

A mai társadalomban, ha ezek nem egyidejűleg zajlanak le, hanem van a kapcsolatnak eleje közepe vége, szakítás és utána megint egy külön új kapcsolat, az a normális általában. Ezért is van annyi szakítás mindenhol.

Ez tipikusan olyan kérdés, ami alapvető abban, hogy összeillik-e két ember. Nem több év után, hanem még összeköltözés előtt beszélni kellett volna róla.

Én (férfiként) csak akkor fogadnám el, hogy ne legyen közös gyerek, ha korábbi kapcsolatomból már nekem is lenne.

Az más kérdés, ha próbálkozunk és sok év alatt sem jönne össze. Nyilván orvosi segítséget igénybe lehet venni, de megérteném, ha a drasztikusabb beavatkozások elől feleségem elzárkózna. Akkor elfogadnám, hogy nem lesz saját gyerekem.

Az határeset, ha a kapcsolat elején elmondaná, hogy nőgyógyászati okokból neki már kizárt vagy erősen ellenjavalt egy újabb terhesség. Lehet, hogy akkor én is elfogadnám, hogy nem lesz saját gyerekem.

De ha csak úgy saját döntésként nem akarná a párom, akkor valószínűleg elválnának útjaink. Ezért jobb, ha mihamarabb beszélünk erről.

Amúgy ez hülyeség, nyilván nem tudnánk teljes mértékben soha sem elfogadni, úgyhogy kár is erről beszélni.

A szakítás autómatikus.

Amúgy meg ritka az a nő aki elfogadja, hogy az élettársa csinál egy gyereket egy másik nőnek mert szeretne egyet.

Vagy mondok egy még hajmeresztőbbet, csinál egy gyereket a lányának (csak azért hogy családon belül maradjon a dolog). Ilyen nincs, vagy nem beszélnek róla.

De könyörgöm, komolyan, áruld már el nekem, hogyan lehetséges az, hogy úgy éltek együtt évek óta, hogy egy ennyire alapvető kérdés nincs tisztázva?? Én ezt soha az életben nem fogom megérteni. Ti sosem beszélgettek a jövőről, hogy ki mit szeretne elérni, hogyan képzeli a közös életet? Mikor ilyesmi kérdést látok, hogy több év után derül ki, hogy az egyik sosem akart gyereket, vagy több év után nem tudja az egyik a másikról, hogy akar-e házasodni, mindig az merül fel bennem, hogy ezek mit csináltak egymás mellett éveken át? Ezek annyira alapvető kérdések, és kompromisszumos megoldás ugyebár nincs. Vagy valamelyik enged, és akkor ő boldogtalan lesz, vagy szétmennek, csak ugye nem árt, ha előtte nem rabolják évekig egymás idejét.

De hogy a kérdésre is válaszoljak, tolmácsolom a férjem válaszát neked: ő nem tudná elfogadni, mert mindig is akart gyereket. Viszont nagyon haragudna rád is, és magára is, hogy éveket pocsékolt el az életéből fölöslegesen, csak mert egy ilyen alap dolgot nem sikerült megbeszélni időben.

N27