Feleségem nem nézi jó szemmel, hogy naponta 2-szer,3-szor beszélek anyuval telefonon?

Én is gyakran beszélek a szüleimmel, szerintem ezzel nem feltétlen van probléma. (Bár nem értem, hogy miről beszélgettek ennyit..feltételezem, hogy a napi 2-3 sem 5-5 perces beszélgetéseket jelent.)

Viszont az, hogy van egy feleséged és egy fiad(!!!!), te pedig a szüleidnél töltöd a hétvégéd egyik napját..

Olyankor a fiad és a feleséged otthon csücsül? Vagy ezt hogy kéne elképzelni?

És a fiaddal mikor játszol? Az egész hétvégéből lényegében csak a szombat vasárnap van, amikor ténylegesen együtt lehet a család, hiszen hétköznap munka és iskola/óvoda/bölcsi van.

Nálunk is havi program, hogy meglátogatjuk a szüleimet...egyszer!! (egy teljes hétvégén közösen a családdal)

Öö Kérdező, nem mindegy, hogy nálunk, válaszolóknál mi van, ha a feleségednek nem jó úgy a helyzet, ahogy van? Ha itt mindenki veled értene egyet, attól még a feleséged boldogtalan marad, kevés marad neki az idő, amit vele töltesz. "Normál" esetben a házasságkor egy új család alakul, és a férjnek a felesége, a feleségnek pedig a férj lesz a legfontosabb ember az életében. Van, akinek erre nincs szüksége, de úgy tűnik, a feleségednek igen.

Ott, ahol a másiknak erre szüksége van, előbb-utóbb megsínyli a kapcsolat, ha mindkét fél nem válik le a szüleiről. Ha a helyedben lennék, én megbeszélném vele, hogy mit tartana egy jó kompromisszumos megoldásnak, ami még számodra is elfogadható. Lehet, hogy nem is kellene neki hozzá sok, csak egy picivel több figyelem, vagy ha csak fél napot töltenél hétvégente a szüleidnél, a többit pedig az új, saját családodnál.

Nagy dolog egyébként, hogy jóban vagy a szüleiddel, és a jó kapcsolatot érdemes is megtartani, de lehet, hogy más, vagy módosított formában úgy, hogy az a feleségednek feleljen meg. A feleségednek a leírásod alapján szüksge lehet rá, hogy jobban érezze, hogy ő, és a gyermeketek neked a legfontosabb, és csak utána jön minden más, beleértve a szüleidet is.5r

A feleségednek igaza van, ez szerintem is túlzás.

Fordítsuk meg a helyzetet. Ő megy minden hétvégén 1 napra a szüleihez? Ő beszél napi 3-szor a szüleivel? Ha nem, te hogy éreznéd magad, hogy amikor végre együtt tudna lenni a család 2 napot, akkor egyedül lelép a szüleihez? Te hogy éreznéd magadat, amikor hazaérsz fáradtan munka után, és ő nem szeretettel vár rád, hanem kényelmesen trécsel a kanapén telefonon az anyukájával egy fél órán át? Hát szerintem neked is lekopna a mosoly az arcodról.

Én nagyon-nagyon szeretem az anyósomékat, de kiverném a férjem kezéből telefont, ha napi szinten ennyire a szülein lógna, és szóvátenném, ha minden hétvégén nélkülünk akarna eltűnni. A minimum, hogy előre megbeszéljük mikor megyünk át (mindannyian), vagy hogy egyáltalán belefér-e a heti programba, mert néha nem.