Mi a legrosszabb élmény a házasságodból?

Amikor megtudtuk, hogy nem lehet gyerekünk, ráadásul miattam:(. Nehéz időszak volt, de ettől még nem szűnt meg a szerelmünk. Egymást vigasztalva túléltük. Az élet megy tovább, a mi extra kicsi családunkban, kettesben a férjemmel:)

Ha másképp reagált volna a hírre: pl vádaskodik, engem hibáztat stb, akkor valószínűleg hatalmasat csalódtam volna benne. De mindig támogatott. Sokszor elmondta, hogy én fontosabb vagyok neki mint akárhány gyerek. Mert ugye neki lehetne, ha elhagyna másik nőért. De olyan áron neki nem kell.

Amikor terhes voltam,anyóséknál laktunk,már nem dolgoztam.Hazautaztam a szüleimhez 3 napra,visszajöttem,mivel többszöri átszállással tudtam jönni,egész délután utaztam,az állomástól meg gyalog mentem,ami jó hosszú út volt,elfáradtam mint a kutya,alig vártam,hogy hazaérjek,megfürödjek,lefeküdjek,mindenem fájt,fáradt voltam.A férjem szexet várt,de képtelen voltam rá,erre befordult,és közölte,hogy nem is érti minek jöttem vissza,ad pénzt,menjek vissza anyámékhoz.Ba@ott rosszul esett.

És ami nagyon mély nyomott hagyott,hogy amikor már a második gyerekünk is megszületett,folyamatosan megerőszakolt,de ami a rosszabb,így hogy már évek óta elváltunk,nem értem magam,hogy az első eset után miért nem hagytam ott a francba,miért tűrtem évekig?? :(

13.

Szerintem nem.

Inkább arra figyelmeztetnek az itt leirtak, hogy jól gondoljuk meg, kivel alapítunk családot. Hogy figyeljünk oda a párunkra és vegyük észre a 'jeleket'.