Mekkora esélye van egy férfinek és egy nőnek arra, hogy úgy éljenek házas életet, hogy életük végéig együtt maradjanak?

Nagyon egyszerű: meg kell nézni a válási statisztikákat.

A válások számát elosztod a házasságkötések számával, és készen vagy, és mindent figyelembe is vettél. (Oké, persze a férfi-női házasságkötések számát kell elosztani a férfi-nő válások számával.)

Viszont egy modellt kidolgozni a dolog működésére, az egy határozottan nehéz feladat, és nem hiszem, hogy itt megcsináljuk neked. (Persze linket lehet, hogy kapsz.)

Ez egy jó kérdés. Lehet statisztikákat is vizsgálni.

De szerintem személyiségfüggő. Ha két ember elhatározza hogy kell neki a másik, akkor is ha nem illenek össze, akkor miért ne maradhatnának együtt. Ha ragaszkodnak egymáshoz együtt maradhatnak

Régen azt papolták a nagyszülők, hogy kompromisszumot kell kötni, igazodni kell egymáshoz.

Most csapból is a pornó és a szexualitás szól, java részt arról hogy ha valami nem működik, keresni kell egy másikat.

Régen talán jobban egymásra figyeltek az emberek, most meg mindenki el van foglalva magával. Kevesebbet kommunikálnak a párok, a családok...stb.

Én nem ítélem el, hogy egy pár az életük végéig együtt maradjanak, mert romantikus számomra, viszont ha azt nézzük, hogy ha mind a kettő számára a másik az első, akkor bár kompromisszumot köthetnek, de lehet,hogy a következő kapcsolat olyan lehet, akivel akár életük végéig együtt maradjanak.

Ez nem arról szól, hogy mekkora esélye van valakinek, hanem arról, hogy kit választ társnak az ember. Jól kell párt választani. Meg kell nézni, hogy ki az az ember akivel összekötjük az életünket.

Manapság már nem számít szégyennek elválni, tehát a régebben kötött házasságok is most bomlanak fel, ha nem jó a házasság, és nem lehet megjavítani sem.

És ugye ott vannak azok akik nem veszik komolyan a házasságot, se a hűséget, se semmit. Ismerek olyan házaspárt akik orrba szájba csalják egymást, és ismerősök között 2 pár is elvált hamar. Az egyik pár, pusztán néhány hónap házasság után, a másik pár csak 2 évig volt házasságban. Mindkét esetben volt 3. személy.

És azt azért tegyük hozzá, hogy hiába van élete végéig együtt egy házaspár, hiába nem válnak el, ha pl szar a kapcsolat. Akkor az csak egy kirakat, nem igazi házasság. Akkor már jobb, ha mindenki megy a maga útjára, és megpróbálnak boldogok lenni.

Na most régen, ha elromlott valami, akkor erőt és energiát fektettek bele, hogy megjavítsák, mert megérte, és mert az új drágább volt.

És ma? Válaszoljatok őszintén a kérdésre. És ma?

Na. Ezért.

Egyébként két abszolút ok van az azonnali szakításra:

1 A hűség döntés kérdése, nem a genetikáé.

2 Ha valaki erőszakos, agresszív, és terrorizál egy kapcsolatban, akkor ott hagyom.

A legtöbb esetben megjavítom a kapcsolatot, legalábbis törekszem rá. Ha a párom partner benne, akkor meg lehet javítani, ha nem, akkor eleve rossz volt az egész.

Nem kötelező rosszban leélni az életemet, ez logikus. Nem kötelez rá semmi, és minden ember egyedül dönti el, hogy az adott kapcsolat megfelelő-e a számára, vagy sem. De logikus, hogy előbb inkább próbáljuk meg helyrehozni. Persze néma gyereknek... Kommunikáció.

Meg kell lennie a "háttérnek" -

Ami sokminden