Ti is vagytok sokszor ugy, hogy elegetek van mar az egesz hazassagbol?

Minél nagyobb a közös felület, és a mozgás, annál erősebb a súrlódás...

Igen, ez örökös harc a saját egóval. Sosem lesz olyan, mint én, ésén sem mint ő. De pont ezért választottam őt - kiegészít. A többit meg… Valaki felé konprumisszumot hozni sok esetben a megélt szeretet. Őneki is, nekem is.

Nagyon ritkán, de igen. Mint ahogy a gyerekeimből is. Például az ilyen viharos-szeles napokon, mikor a háromévesen dühöng a dackorszak, a kéthónaposna fáj a hasa/feje/ vagy mittommi, az Élet, a férjemet meg a Karácsony előtti munkahelyi hajtás darálta be teljesen... Szóval egyik dilinyósabb, mint a másik, és mind közül lassan én leszek a legnyűgösebb... Na ilyenkor igen, megfordul a fejemben, hogy de itthagynám az egész bandát és mennék el mondjuk síelni pár napra EGYEDÜL! Ne izgasd magad, nem te vagy az egyetlen, akinek néha tele lesz a puttonya az egésszel. Aztán jön egy jobb időszak, és újra rájövök, hogy semmiért, de semmiért nem adnám őket. Nincs az a szingli sztárélet, amire lecserélném az enyémet. A férjem meg... valójában életképtelen volnék már nélküle. De még egyszer: igen, olykor az agyamra megy.