Mikor jön el a házasságban, hogy ráuntok egymásra?

én leszek a negativ kommentelő, pedig hiszek (szeretnék hinni a szerelemben). de. ott vannak a válás statisztikák (50-60, sőt volt már 67%-os adat is egy évben, a 100 házasságkötésre jutó válások száma), és az, hogy rengeteg ember él rossz kapcsolatban, de nem boritja fel,a sztenderd, mindenki által ismert okok : gyerek, közös lakás, közös környezet, közös barátok, mit szólnának a többiek, mi van ha nem találnék mást és egyedül kéne megöregednem, nem dobom el magamtól amit már felépitettem és amibe energiákat öltem, még ha sz--r is, a következővel is ez lenne ugyis...stb. mindenki más, valakinek fontosabb ezektől, hogy boldog akarjon lenni, valakinek nem. aztán ott van az, hogy nincs olyan emberi kapcsolat, ami ne lenne szürkébb, unalmasabb egy idő után (mindenkinél más ez az idő), ha 0-24ben együtt lennétek, sőt akkor se, ha csak a hétvégéket és az estéket kell mindig ugyanazzal a személlyel megosztanod. a szüleidtől is leválsz és kirepülsz, nem sokan szeretnének még 20-30 évig velük élni, hiába szeretik, tisztelik őket. nem is várható el persze, hogy egy ember 60 évig mindig topon legyen, mindent hibátlanul csináljon, mindig egyetértsen veled, sose legyen unalmas, te se legyél sose unalmas..stb. örülök azért, hogy többen is irják, hogy jol érzik magukat sok év után is, ugyanakkor (nem rájuk értem, senki ne vegye magára ), sokan nemhogy a külvilágnak, de a neten és maguknak is baromi sokat tudnak hazudni. mert ez is érzelmi intelligenciának, önmagam ismeretének a kérdése. a kapcsolatot is ápolni kell, és magadat is érteni, ismerni, fejleszteni egy életen át.aztán ott van az, hogy milyen sokat tud változni egy ember 5-10-15 év alatt, kérdés, hogy passzol-e a változás a partner változásaihoz. sokáig lehetne boncolgatni, de a rövid,tömör válasz a kérdésre,nem, nem létezik olyan, hogy ne unj rá egy emberre, akivel ennyi időt töltesz együtt. valójában sztem mindketten egymásrauntok, de ha te nem is unsz rá a másikra, akkor is van esélye, hogy ő rád igen. és forditva is. szóval még annak is stimmelnie kell, hogy egyikőtöknek se legyen elege a másikból... ilyen nem nagyon van, persze valaki 2 év után érzi ezt, valaki 10-15 év után (vagy csa bele se gondolt évekig, hogy már régebbóta igy érzi), persze az unalom is olyan, hogy nem feltétlen tartós, lehet hogy hónapokig igy érzed, aztán kibillent valami ebből és pár hétig-hónapig nem érzed ezt. de olyan kapcsolat, ami még hullámvölgyektől is mentes lenne, még ha ki is tartanak és tényleg jó döntésnek is érzik, hogy kitartottak (és nem a gyerek meg a közös ház meg a devizahitel miatt, hanem tényleg), abban is vannak hullámvölgyek. tudjátok, jóban és rosszban együtt, igy szól a fogadalom. csak senkit nem izgat olyankor, mi az a rossz és mennyire rossz..