Ti elválnátok ilyen esetben? Úgy érzem, már nem szeretem.

Szerintem pedig te is érző lény vagy, akinek szeretetre és támaszra van szüksége. A gyereket ketten vállaltátok és mindig lesz anyja és apja, akár együtt maradtok, akár nem. A gyerek sem hülye, fel fogja ismerni, ha már csak lakótársak a szülei. Ha kényszerből maradsz mellette, úgyis tönkremegy az egész, a párod is érezni fogja, hogy már nem szereted, téged pedig egyre jobban megmérgez, hogy soha többé nem lehetsz boldog a férjed és a gyereked miatt, mert őket soroltad magad elé, és pokollá teszed az életüket. Ha valaki szerint ez megoldás, beszélgessen el olyanokkal, akik ilyen szülők mellett nőttek fel.

A kapcsolatban tényleg lehetnek hullámvölgyek, és egy olyan férfit, aki aranyember, tényleg többször meg kell gondolni, hogy elhagysz-e. Beszéljetek a problémáról, vonjatok be szakembert, ha kell. De ha nem megy, ne erőltesd, ő is megérdemel egy olyan nőt, akivel kézenfogva nézheti a naplementét 70 évesen, és ezt te nem tudod neki nyújtani.

Szerintem meg annak a pici gyereknek egy boldog anyukára van szüksége, és ha nem boldog akkor azt megérzi...Szóval mindieki felhozott rengeteg logikus érvet amellett, hogy miért ne hagyd el a férjedet, és minden igaz is...De sajnos egy ilyen helyzetben vajmi kevéssé lényeges a logika..szerintem...

Másrészt pedig nekem az a tapasztalatom, hogy egy házasságban mindig vannak nehézségek, gondok, de az ami átsegít minket ezeken a gondokon, az pont az egymás iránt érzett feltétel nélküli szeretet/szerelem...ha ez hiányzik, szépen lassan elkezdtek lefelé csúszni a lejtőn, aminek csúnya vége is lehet, és megint csak ott tartunk, hogy a gyerek issza meg a levét...

"De ha nem megy, ne erőltesd"

Ezt írtam,gyereke apját ilyen könnyen lecseréli akkor mi lesz a következő férfival aki nem is a gyereke apja ha elmúlik a rózsaszín köd? Ennél azért a házasságnak többet kellene jelenteni. Persze egyszerűbb lecserélni mint megjavítani, csak ha majd a gyerek is párról párra jár tud miért van.ű

mióta nem érzel iránta semmit?

milyen volt amikor megismerted?

mit szerettél benne?

mára mi van meg belőle?

mikor voltál a legboldogabb mellette?

mi hiányzik a legjobban a közös élményekből?

Én is voltam ebben a helyzetben,próbáltuk rendbe hozni,majdnem sikerült,de aztán még sem.Kb 3 évig éltünk így amikor külön mentünk.Két lányom van,a nagyobbik azt mondta,sokkal türelmesebb,jobb kedvűbb vagyok mióta nem élek az apjával,szereti az apját,de azt mondja,boldog amikor azt látja,hogy én is sokkal boldogabb vagyok.

Mindenképp adj esélyt még kettőtöknek,kellenek közös programok,gyerek nélkül,hogy megint férfi és nő legyetek,ne apa és anya,mert úgy sokkal nehezebb vissza találni egymáshoz.Semmit ne kapkodj el,de ha nem megy,váljatok el,felesleges elvenni az esélyt egymástól,egy boldogabb életre.

Próbáljátok meg helyrehozni, beszélj a férjeddel, hogy szeretnéd helyrehozni. Ha nem juttok előre 2-3 hónap alatt, akkor keressetek szakembert. Nem ciki.

Csak gondold végig: valamikor mennyire boldog voltál vele és nem véletlenül. Még hozzá is mentél és gyereket is szültél Neki. Nem véletlenül szerettél bele és nem véletlenül voltál vele évekig boldog. Sajnos majdnem minden kapcsolatban vannak ilyen mélypontok. Ez még nem jelenti azt, hogy nem vagytok egymáshoz valók. :)

Sajnos a hormonok is így működnek, ahhoz, hogy érezd a boldogságot, át kell élned azt is, amikor padlón vagy.

Nagyon drukkolok!