Elhagynatok a ferjeteket/felesegeteket ha egeszsegugyi gondjai lennenek?

Beteg embert elhagyni szemét dolog.

Kivéve, amit írtatok, hogy közveszélyes őrült, és társai.

Egyébként nem hagynám el.

Van az a helyzet, és ezt magamnak is nehéz bevallanom..

Ha a gyerekeim épségét, veszéyeztetné, vagy nekik nem tenne jó, mert mentális problémá lennenek, ha a személyisége valtozna a betegsége miatt, akkor nem maradnánk együtt.

Ezt közvetett tapasztasztalatok alapján mondom.

Két eset a környezetemben.

Rokonom: igaz fiatalon, 20-onevesen egy komoly autóbalesetet szenvedett..3 szor halt meg kóma..stb..

Hosszú rehab.l

Ezzel nincs is gond.. De ő nem ugyanaz az ember, mint aki a kocsiba ült..más.. Más a humora, más a szemelyisége teljesen, mintha 25 évesen egy másik ember született volna, mintha sak önmaga ikertesója lenne..

Másik este hasnló.. Sztrókkal, tolókocsival, hosszú ehabbal, itt sem ez a gond, a felesége is végigküzdötte a pelenkás időszakot stb..

A nagyobb gond a volt,mhogy más lett, enm a férje volt, az a ember akit olt, hanme egy másik szemelyisséggel rendelkező ember.

Én ezt nem bírnám.

Én is ilyenre gondoltam 14-es.

Ami miatt még elhagynám az az alkohol és a tudatmódosító szerek.

Betegség és betegség között is van különbség.

Pl valami olyan, amitől kvázi eltűnik a másik személyisége, Alzheimer vagy hasonló. Akkor hiába tartasz ki mellette, ha meg sem ismer vagy csak néha-néha egy tiszta pillanatában tudja ő kicsoda.

De akit igazán szeretünk és nem csak egy "társ", aki jobb híján van velünk, akkor ilyen esetben is kitartunk. Én legalábbis azt tenném.

Még mindig jobb ha ott vagyok, ápolom, vigyázok életem szerelmére és napi 5 percre fel is ismer, mintha magára hagyom és éljek a tudattal, hogy ezt tettem.

Ez most biztosan sokaknál ki fogja csapni a biztosítékot. De ha valakit igazán szeretünk (és megint nem csak valaki akibe belekapaszkodunk), hanem tényleg szeretjük és boldognak akarjuk látni. Akkor van az a pont, pl. súlyos betegség esetében, halálba segítjük. Ha annyira szenved, ha már feladta és már más kiutat nem lát, akkor igenis ott kell lennünk, sőt akár nekünk magunknak kell megtennünk.