Feleségek, ti elmennétek 4 hétre szakmai továbbképzésre úgy, hogy közben nem jöhettek haza? És így a háztartás meg a gyerekek teljesen a férjetekre marad?

Hiába pontozzátok le a 11-es válaszolót, igaza van.

Akinek van gyereke, az nagyon is jól tudhatja, vagy tudnia kéne ezt. A saját gyerekemen is pontosan látom, hogy így van. Nagyon jó a kapcsolata az apjával, habár ugye, mivel apa dolgozik, ezért csak este tudnak együtt lenni pár órát. Nos, ha a férjemnek tovább kell bent maradnia, és nem ér haza fektetésig, már aznap este látszik a gyereken, hogy hiányolja az apját, másnap délután meg pláne (gyengébbek kedvéért, ekkor már majdnem 48 órája nem találkoztak).

Az ősanyaságért nem fizet egyetlen munkáltató sem.

Menj el, apuka legalább kiélheti gyereknevelési hajlamait, te pedig hasznos tudást szerzel 4 hét alatt.

Húha. Megmondom őszintén, nekem még akkor sem lenne semmi kedvem 4 hétre elmenni, úgy hogy közben nem mehetek haza, ha nincs gyerekem....

De ha ez a képzés több pénzt jelentene számunkra és a férjem vállalná a háztartást és a gyerekeket addig egyedül....akkor mennék.

"Az ősanyaságért nem fizet egyetlen munkáltató sem."

Teljesen igazad van. De ha fizetségnek tekintjük azt is, hogy a gyereknek boldog, kiegyensúlyozott gyerekkora van, és ezáltal egy kiegyensúlyozott felnőtt lesz, akkor azért ennek is ára van.

Egyébként a 11-es és a 15-ös válaszolóval értek egyet, akármennyire is lepontoztátok őket. Egy ovis gyereknek egy hét is sok anyuka nélkül.

Két ovis gyerekkel munka mellett egyedül elboldogulni pedig szerintem hatalmas teljesítmény, tök mindegy, hogy apuka vagy anyuka teljesíti-e.

Egyébként nekem is két gyerekem van. Az elsőre kevesebb idő jutott. Költözés, házfelújítás, gyed alatt tanfolyam, majd vissza dolgozni. Eredmény: 5 évesen hisztis, nehezen kezelhető, kevesebb az önbizalma. A kicsinél már én is "ősanya" vagyok. Eszem ágában sincs visszamenni dolgozni, és sok időt töltök vele, nem stresszelem magam mással. Eredmény: állandóan mosolyog, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerkőc. A nagynál meg próbálom helyrehozni a kiesett időt. Javítani sok munkával tudok a helyzeten, de a visszahozni a kimarat időszakokat már nem tudom.

Ja, és nincs az a továbbképzés, ami miatt hajlandó lennék 30 napot távol tölteni a férjemtől és a gyerekeimtől. 3 nap után is hiányoznának.

@ma 12:50

Nézd, ki így csinálja, ki úgy. A te családod, a te döntésed.

Viszont igenis tessék elfogadni, hogy az "ősanyaságnak" komoly ára van.

Ma Magyarországon nem véletlenül vannak a kisgyermekes anyukák jelentős hátrányban, ha munkakeresésről van szó.

A munkáltatót nem érdekli, hogy a te gyermeked hogyan fejlődik, hisztizik-e, vagy mennyire hiányzol neki. Egy dolog érdekli: mennyire vagy megbízható munkaerő, és mennyire naprakész a tudásod. Egy "ősanyánál" sajnos mindkettővel problémák vannak.

Ismétlem, nem gond, ha nemet tetszik mondani egy szakmai továbbképzésre. Csak a negatív következmények bekövetkeztekor ne tessék senkit hibáztatni. Maga döntött így.