Van itt olyan, akit sok ev utan hagytak el, mert kiszeretett belole a ferje/felesege? Hogy eltetek túl?

Mi végül is közös megállapodásban váltunk el. Csendesen, amennyire lehetett. házasok voltunk, de nem voltak gyerekeink.

Én neki a 3. barátnője voltam, ő nekem a 2. barátom. 19. évesen ismertem meg és 21 évesen házasodtunk össze. Nagy szeretem volt, sokan mondták, hogy "zsák a foltját" megtaláltuk egymásba.

Megegyeztünk, hogy várunk a gyerekkel, mert még élni szeretnénk együtt. Utazgatni, szórakozni, stb.

28 éves voltam, amikor elváltunk.

Csodaszép éveink voltak együtt, de elmúlt a láng és kialudt a parázs. Neki is rossz volt ezt belátnia, nekem is. Majdnem fél évet őrlődtünk ezen.

Kezdetben csak egyre több külön elfoglaltságot csináltunk, majd mind a ketten külön - külön új barátokat ismertünk meg. Nem tartottuk fontosnak, hogy a másik megismerje az új barátainkat.

Aztán jött a hétvégére "eltűnős" barátokkal pihenni menő hétvégék. Nem csaltuk meg egymást, nem másik nő/férfi állt a háttérben.

Végül megkérdeztem egyik télen, hogy jön-e velünk nyaralni két hétre Olaszországba. Nem adott egyértelmű választ. Eközben már mind a ketten külön - külön gyűjtöttük a megtakarásainkat. Nagyon kevés pénzt raktunk be a közösbe, szinte csak azt, amire kell (számlák, élelmiszer, stb). Régen pl.minden közös volt és úgy tettünk félre a közösbe (pl. gyerekvállaláshoz).

Szóval eljött a május, hogy befizessem a nyaralást, de többszöri kérdésre sem reagált igennel vagy nemmel. Így elmentem a közös barátainkkal nyaralni.

Abban a két hétben kb. 3 beszéltünk telefonon. 1×, amikor megérkeztünk, majd kb. a 4.napon, amikor az anyósom felhívott telefonon és teljesen kiakadt, mert a fia nélkül nyaraltam (anyósomék semmit se tudtak, mi zajlik köztünk. A szüleim látták rajtunk és tudtak mindent. Sosem szóltak bele), majd harmadszor, amikor indultunk haza.

Két hét alatt rájöttem, hogy ez így nem élet. Benne és bennem is több van még. Másra vágyunk már, nem lesz sosem közös életünk, nem hogy normális családi viszonyunk akár gyerekkel/gyerekekkel.

Amikor hazaértem, rá két nap múlva leültünk megbeszélni a dolgokat. Annyira természetes volt az egész, szerintem ő is rájött két hét alatt, hogy mi is folyik köztünk.

Megegyeztünk szinte mindenben. Másnap beadtuk a válópert.

Megegyeztünk, hogy ki mit visz, mit kap. Rá kb. 1,5 hónapra, hogy beadtuk, fél nap alatt elváltunk.

Neki azóta új élete van és nekem is. A régi baráti körből már csak hébe - hóba futunk össze. Sosem mutatkozunk együtt, nem szórakozunk együtt.

A barátok szép lassan egyébként is "lekoptak", mivel én a válás után 1,5 évvel újra férjhez mentem és azóta van két gyermekem (2 éves, 6 hónapos).

Annyit tudok az ex férjemről, hogy készül megnősülni, de gyermeket egyáltalán nem szeretne.