Ti élnétek kapcsolatban olyan férfival aki nem végez semmilyen ház körüli munkát?

Párom nem takarít,nem mosogat,nem mos,de néha főz!

Én nem nyírok füvet,nem főzök bográcsba,nem szerelek autót,ne vágok fát és hasonlók.

Viszont,ha kéri a segítségemet vagy felajánlom éss igényli,akkor segítek. Ha fűkaszával vágja a füvet,akkor gereblyézek,ha bográcsba főz,akkor előkészülünk,ha fát vág és tartani kell, segítek stb.

Nekem bent annyi segítség kell,hogy lefoglalja a két gyerkőcöt,míg én csinálom a dolgom!

Ja és persze,ha főz ne gányolja össze az összes edényt és a konyhát! :D

Mi megegyeztünk, hogy ki mit csinál (mert a közösennek az a baja általában, hogy mindig a másik a soros), és egyformán végezzük az otthon munkákat, mivel kb egyformán sokat vagyunk a munkahelyen.

De ettöl függetlenül a férjem is föz néha, ha van kedve, de akkor ö is rajta rendbe utána a konyhát, meg néha én is szerelek ezt-azt, ha valami sürgös, de nagy általánossában megvan mindenkinek a saját területe. De mivel ma a legtöbb ember nem kertes házban él, ezért a hagyományos férfimunkák jó része megszünt, erre nem lehet hivatkozni.

Olyan férfivel azonban nem élnék együtt, aki nem csinál semmit otthon. (ez alól csak az lenne kivétel, ha valamiért egész nap otthon lennék, ö meg eljárna dolgozni.) Szerintem úgy jogos, hogy mindenki egyformán veszi ki a részét a munkából is meg a pihenésböl is.

Szerencsére a férjemet normális emberek nevelték fel, így nem kellett nekem tanítgatnom. Az exemet kellett, és nem is vált be a tanítgatás egy felnőttnél...

Mi együtt főzünk, együtt mosogatunk, mosunk, takarítunk, stb. Mert fel sem merül, hogy ez az én "dolgom" lenne, hiszen ugyanannyit dolgozunk mindketten,meg úgy egyáltalán.

Ház körüli munkák nincsenek, mert lakásban élünk (soha nem is akarok kertet), de a házban levő dolgokat megosztjuk.

Nem élnék mártír rabszolgaként a saját lakásomban.

27N

A párom mosogat, megbeszélés szerint, de minden mást is megcsinál, ha épp neki van rá érkezése, ráadásul meg is látja, ha szükség van valamit elvégezni. Ezzel, úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, nagyjából fele-fele a házimunka köztünk.

De nekem nem lenne vele bajom, hogy háztartásbeli legyek, ha úgy jönne ki a lépés, és a párom ettől még egenrangúnak kezelne. Pedig élvezem a munkám, de otthon is ki tudnám teljesíteni magam.

Olyan férfival nem élnék együtt, aki semmit nem csinál otthon, ugyanis nem vagyok se cseléd, se rabszolga.

Ugyanakkor a takarítást általában én csinálom, de ha megkérem a férjemet, elmosogat, és igen gyakran főz, mert azt szereti csinálni. Amire nem hajlandó semmi szín alatt az a mosás-teregetés-ruhahajtogatás háromszög, ez a rinyája :D

Cserébe én egyáltalán nem nyírok füvet, meg kb. semmit nem csinálok kint, mert én meg a kerti munkákat utálom. Ha egészen őszinte akarok lenni, én nagyobb részt vállalok a házimunkából, mert kint ugye nem kell mindig valamit csinálni, de ez nem zavar, főleg így, hogy segít, ha kérem. Ha ilyenkor se segítene, az zavarna.

N26

Nem, alapvető, hogy a felét, amennyiben én nem dolgozom s ő igen, egy részét ő csinálja (ha rengeteget dolgozna, akkor más lenne a véleményem, de akkor sem akarnék vele lakni, minek, ha sose látom?).

Van párom és meg is csinál mindenfélét, főleg a házimunkát és a fűnyírást, míg én inkább barkácsolok (azt csak én), mint takarítok, s nem nyírok füvet, inkább kapálok, amit ő nem. Gyomlálni mindketten gyomlálunk, metszés és fakivágás az övé. Most közösen pakoljuk sittel a konténert, én főleg az egész és féltéglákat dobálom a végébe (mert az elég szórakoztató s edzésnek is megteszi), ő pedig lapátol, de cserélünk is.

A házban a burkolás közös, bár nem szimmetrikus, én találom ki a színt és a módot s a trükkösebb részeket, széleket, sarkokat én csinálom.

Főzni mindketten szeretünk, én kísérletezem, ő bográcsozik (mindent, ami nem ég le, pl. zöldséglevest vagy curryt). Ő a saját, rizses édességeit készíti el percek alatt, én mindkettőnknek csinálom s nagyobb a repertoárom e téren.

Elvagyunk. Azt hiszem, semmi nincs, amit mindketten kifejezetten utálunk.

Nem, soha nem élnék együtt olyan férfival, aki cselédnek képzel, vagy ne adj isten anyapótléknak.

Normális párkapcsolatban minden terhet megosztanak egymással a felek. Nem muszáj hajszál pontosan mindent felezni, de hogy valaki semmit se csináljon, az nevetséges, főleg mondjuk egy kertes házban.

Mi a legtöbbször együtt takarítunk a férjemmel (hétvégén), és 1-2 óra alatt rendbe is tesszük az egész házat, pedig nagy és régi, van por bőven. Ez heti egy alkalom, hét közben csak szinten tartunk.

A heti nagytakarításunk rendszerint úgy zajlik, hogy ő kitakarítja a szobát, én a fürdőt, aztán ő mosogat, addig én az előszobát teszem rendbe, majd megyek a konyhába, ha végzett a mosogatással. Míg a konyhát takarítom, ő pihen, aztán én nekiállok főzni, ő meg mosogat, hogy főzés utánra már ne maradjon semmi.

Hét közben általában ő mosogat, én vásárolok, főzök, a szemetet ő viszi ki, én a pultokat stb. tartom rendben.

Mosni csak én szoktam, de a ruháit maga teszi el mindig, és néha teregetni is segít. A kerti munkákat is együtt végezzük.

Együtt dolgozva pikk-pakk meg van minden, és még szórakoztató is valamennyire, aztán lehet egymásnak örülni. Ha egyedül kellene mindent csinálnom, belefásulnék, az biztos.