Már nem akarok a férjemmel együtt élni. Mit tegyek?

Micsoda empátia van itt néhány ember részéről. Add be a gyereked speciális suliba... hát kívánom tiszta szívemből, hogy sose tudjátok meg, milyen egy fogyatékos vagy beteg gyermekkel. De NINCS mindenre speciális intézmény. Ha van is, esetleg az ország más részén. Vagy beadod a gyereket, és szenved, mert nem jó egy kicsinek a családjától messze, költséges, hétvégén hozni-vinni, vagy feldobod az életed és reméled, hogy találtok ott lakást, munkát, de sajnos ez sem mindig opció (próbálj meg egy vidéki lakás árából pesten lakást keresni úgy, hogy munka nélkül már nem vagy hitelképes sem...). Na és mi van, ha a gyerek még nem iskoláskorú? Azt hiszitek mindenhol foglalkoznak ilyenekkel? Kegyetlenül elküldenek, menj el gyesre, úgyis lehet, stb, majd gyere vissza, ha már tanköteles a gyerek. Szóval ne osztogassatok inkább ilyen "bölcs" tanácsokat, ha nincs rálátásotok és nem ismeritek a helyzetet. Persze lehet ez is egy opció, vagy pár év múlva szóba jöhet, én sem ismerem a kérdezőt és a családját, de azért gondolkodjatok már.

Off vége és bocsi érte, de kikívánkozott.

Kérdező: elég csiki-csuki helyzet. De ennyi leírásból nekem az jön le, hogy talán csak kicsit belefásultatok a dolgokba (három gyerek, pláne egy fogyatékos kicsi mellett nem egyszerű biztosan) és még nincs veszve minden. Ha szeretitek egymást, akkor már csak a helyzetre tekintettel is meg kéne próbálnotok megbeszélni és megoldani a helyzetet. Beszéljetek a gyerekekről, a helyzetről, a lehetőségekről. Néha szabaduljatok el kettesben, családi programokra is szükség van. Nem egyszerű egyikőtöknek se, de a gyerekek érdekében is jobb, ha túljuttok ezen az időszakon. Kitartást! :)

Te talán ismered a helyzetet? Tudod hány éves a gyerek? A regény helyett ezt is meg lehetne kérdezni.

Hány éves a beteg gyerek, és milyen betegségben szenved?