Haszontalannak érzem magam eltartva?

Teljsen normális, hogy így érzel, hiszen nem önszántadból válaztottad ezt az életformát. A nyelvtanulás hasznos elfoglaltsáég, és ha van időd, energiád még emellett, akkor tanulhatsz valami kézimunkát: horgolás, kötés, goblen, vagy valamilyen más hobbit is kereshetsz magadnak, ha van kert, akkor pl. kísérletezhetsz fűszernövények vagy különlegesebb zöldségek termesztésével.

Azt kell tudatosítanod magadban, hogy ez most egy ilyen helyzet, ami talán nem is tart ökökké. És ha tényleg önhibádon kívül nincs munkád, akkor ne vádold magad.

Csak akkor csinálj valamit, ha az boldoggá tesz. Én is szánalmasnak érezném az életem htb-ként. Éltem így, kaptam a suliban 220.000 ösztöndíjat a PhD-m alatt, cserébe be kellett járni heti 3 nap délutánonként. Többet kerestem, mint a párom, de otthon voltam egész nap.

És még így is értelmetlennek éreztem a háztartás+kiállításokra járok+rossmanba járok körforgást:)

tehát: dolgozz!

27n

9: most ez biztos tök ciki neked, hogy nem tudsz olvasni, de azért megpróbáltál beszólni valamit. Egyébként azért adnak "ennyit", mert a főmunkahelyed az, azért adnak ennyit, ha kevesebbet adnának, akkor nem várhatnák el, hogy ne dolgozz mellette.:) pl. a BCE-n úgy tudom, csak 150-et adnak, viszont 4 órás állást szabad vállalni.

Haszontalannak éreztem magam, mert a barátom dolgozott napi 8 órát, én meg otthon voltam a háztartásunkkal, mint "azok" a nők...szégyelltem magam nagyon akkoriban. Szerencsére gyorsan eltelt.:)