A feleségek miért tekintik saját eredményüknek a férfjük által elért dolgokat?

Mondjuk az nem derült ki, hogy az említett hölgyek dolgoznak-e, vagy otthon vannak a gyerekkel?

Mert utóbbi esetben valóban nem sok minden másról tud beszélni, mintsem mi van a családdal. Ez tölti ki a mindennapjaikat és büszkék arra, amit létrehoztak.

Azért, mert minden okos ember tudja, hogy egy nagy ember mögött mindig egy másikat kell keresni, és azt, aki a közvetlen támasza.

A teljes ereményét kisajátítani butaság, és önzés, de azt mindig tudni kell, hogy az ember keze mennyire van benne a másik munkájában.

Amiről te beszélsz, az más. Ezek azok a valahai széplányok, akiknek egytelen célja volt: a házasság és a gyerek. Maguk szinte semmire sem jutottak, csak a gyerekszülésig (ami egy egészséges nő esetében nem nagy teljesítmény, csak egyszerű biológia).

Mindig másokon keresztül élik magukat, másokon keresztül át határozzák meg magukat, és (ami a legrosszabb) másokokra terjesztik ki az egójukat.

Jelen esetben ún. azonosulnak a férjükkel. Ami elég gáz, mert a férjük egy önálló ember, nem kéne elvenni tőlük a saját teljesítmény és a munka örömét és sikerét - bármenyire is támaszuk volt a nej. Ez hosszú távon alámossa a férfi egész személyiségét.