Ha megtehetnéd szivesen lennél otthon munka helyett? Itt most nem az atomfizikus nőkre gondolok hanem pénztáros eladó kozmetikus fodrász tanító ilyen nehez/ alulfizetett munkakra?

Azért nem mindegy, hogy az a fodrász az vállalkozó, vagy alkalmazott. Hiába fizetsz 3500 Ft-ot egy 30 perces nyírásért, ha a fodrász ebből kap 500 Ft-ot (se...)

És most jön az uncsi rész:

A magyar munkaerőpiac szerkezetére sajnos jellemző, hogy egy alkalmazottnak csak e két véglet meg: teljes munkaidő, vagy otthon ülés.

A részmunkaidős foglalkoztatás Mo-on ritka, a cégek valamiért nem szeretik.

A kérdésre is válaszolva, gyerekek mellett, ha a megélhetés biztosított, igenis jó, ha az egyik szülő részmunkaidőben tud dolgozni.

Engem zavar, ha nem lehetek hasznos tagja a társadalomnak, ha nem értékelik a munkámat. A szakmám is az identitásom része, azért tanultam vagy 6 évet...

Voltam munkanélküli, és dolgoztam szakmán kívül is. A munkanélküliség gyötört a legjobban. Szakmán kívül, meg nem voltak szakmai sikereim...

Én szívesen lennék háztartásbeli, de az nem azt jelenti, hogy nem csinálnék semmit. Lenne egy kertünk, amit szépen tartanék, hátrébb veteményessel, állatokkal is akár, gyakrabban főznék a gyerekekre és Férjre, és kézműveskednék, elsősorban magunknak meg ajándékba, és ha jól megy, talán még el is adnék belőlük. :)

Mondom én ezt úgy, hogy kifejezetten piacképes, keresett szakmám van. :)

De otthonról tudnám a szakmámat is hobbiként hasznosítani, a saját sebességemben a saját elképzeléseimet megvalósítani, jelképes összegért a köz számára bocsátani, amivel elkészültem. Mert amúgy tele vagyok szakmabeli és szakmán kívüli ötletekkel is, de a munka miatt nincs időm ezeket megvalósítani, meg azért agyon nem fizetnének érte - főleg nem azonnal. :D

9-es vagyok. Tök jó olvasni a válaszokat, azt hittem magamról régen, hogy csak én vagyok az egyedüli szerencsétlen, aki ennyire nem tudja élvezni a munkáját, és ennyire úgy érzi, hogy csak elveszi az időt mindentől, ami érdekelné.

Így otthonról dolgozva már nincs ez, de a munkamániás ismerősöktől amúgy megkaptam már, hogy ez nem is igazi munka, és egy lusta dög vagyok, aki nem akar dolgozni. Pedig dolgozom, és egész emberi fizut kapok így is, dehát egyeseknek csak az a munka, ha bent rohadsz napi 12 órát egy munkahelyen.

Volt egy nagyon rossz melóhelyem nem olyan rég. Egész nap azon járt az eszem, hogy úristen ezt kell csináljam egész életemben? Elpazarolt időnek érzem. Életünk egyszer van, elszalad mint a szél, és nem akarok arra emlékezni, hogy az életem 1/3-át olyan dolgokkal töltöttem ami nem tett boldoggá.

Le lehet pontozni, de én nem csak akkor érzem magam a társadalom hasznos tagjának, ha húzom az igát. Egy jó gondolattal, önzetlen segítséggel is ugyanolyan hasznosnak érzem magam (pl. segítek hazavinni a szomszéd szatyrait a boltból, vagy hasonlók). Én ha már olvasok, és közben gondolkodok, már akkor is hasznosabbnak érzem magam, mint a boltban ahol dolgozok.