Inkább tanmese, mint valós kérdés lesz. Vélemény?

Kilenc és fél éve vagyunk házasok a feleségemmel. Még Esküvő előtt várandós lett, nagyon örültünk neki. Majd sok pénzünk nem volt, de egy szerény vacsora igen. Ezután két évvel már volt rá pénz, rengeteget dolgoztam, s csináltunk egy nagy lagzit. Gyönyörűnek láttam, s nekem most is tetszik, de erről később.Nappal s éjjel is jártam dolgozni, s egyszer arra mentem haza, hogy keservesen sír. Az évekkel előtte lévő volt barátnőm írt nekem egy levelet, hogy szeret még, mi van velem. A válaszban leírtam, hogy régen én is, már nem, szeretem a családom. Ezt a levelemet átírva elküldte egy láthatóan fiktív, nyolc nulla@freemail címről ő a feleségemnek, mint egy titkos segítő, hogy én még szerelmes vagyok. Elküldés után én a sajátomat töröltem, mert még azt sem szerettem volna, ha kiderül, hogy egyáltalán történt kapcsolatfelvétel vele, de védekezni nem tudtam. Ő pedig hitt inkább a keverőnek, egyébként pár évre rá ők kezdtek el beszélgetni, amikor Kiderült a történet s az igazam. De akkor ott, régen Elindult a bizalmatlanság felém. Kivel dolgoztam, kivel beszélgettem. Viszonylag szegény családból származok, egy kb. Húsz éve immunbeteg, néha haldokló anyával, mint egyetlen élő rokon, kiváló ember, s nagyon szeretem. Évekig hallgattam, hogy megcsalom biztos, csajozok, s kb. tízszer elmondtam neki az évek alatt, beszélgetve, hogy nem. Majd azt is, hogy nem, de Ugyanezt kapnám, ha igen. Rengeteget Segítettem fizikai, kerti munkákban az apósomnak, de iszik, s olyankor bunkó. Szidalmaz Mindenkit, kötözködik határátlépéskor, otthon, lenéz. Diplomás ember vagyok, még két nyelven beszélek, de Sosem védekeztem, nem akartam megsérteni. Otthon panaszkodtam párszor, de évek múlva azólt csak rá a feleségem. Majd mentek az évek, született egy második gyerek, külföldön dolgoztam elég veszélyes körülmények között, de kilenc napot kint voltam, kilencet Itthon. Főztem, mostam, takarítottam, gyerekekkel programokat szerveztem, majd vállalkozásba kezdtem a legjobb barátommal, hiteleket visszafizettem, dolgoztam tovább Itthon, javultak az életviszonyaink. A kajám a munkába én csomagoltam, ingben jártam dolgozni, kb hármat vasalt ki életében nekem a feleségem. Közben ment a féltékenykedés felém, miért nem hízok el, minek edzek, miért futok, kettlebellezek, minkek otthon fekvőtámaszt nyomni. Öt éves korom óta sportolok, többnyire küzdősportokat, s kajakoztam. Közben észrevettem, hogy olvassa a telefonom, feltörte az emailjaim, belenyúl a táskámba. A pórázom rövidült. Ki ez a lány, azt minek jelöltem be a Facebookon, stb. Havi egy szex volt köztünk, jó két évig, szülések, az utána kivárások, csak nehezítették. Majd egyszer azt álmodtam, hogy megcsal. Ekkor én sem voltam különb, beléptem a Facebook fiókjába, s találtam egy rövidke levelet egy osztálytársnak írva, mivel közben szintén főiskolára ment, hogy Bevallom már nagyon hiányzol, remélem jövő héten jössz, puszi. A megfogalmazás nem tetszett, de ok, épp ki akartam lépni, mikor jelentkezett a távoli rokonság egyik ágának egy tagja, s Megjelentek az előzmények is, 1200 általában hosszú bejegyzés, közben a gyereket altatta a másik szobában. Voltam ott rossz, nem Figyelő, keveset segítő. Igen, vállalkozás plusz főállás, de próbából az útba egyszer tettem egy tárgyat, amit kerülgetnie kellett, négy hónap után tettem el. A hűtőben nem tudta, mi van, a mosott ruha napokig áll halomban a mai napig nálunk. Na de olvastam mást is, csókolom a puncid, én is a farkad, mindent. Lebeszéltem még egy dugást egy hét múlva, majd bemutatkoztam. A srác épp hazajött külföldről, de nem mert napokig hazamenni. A feleségemet szembesítettem, telefonon törölte az előzményeket, letépte a pólóm, majd miután a harmadik pofont kaptam, adtam egyet én is, természetesen ez minősíthetetlen. Pár nap veszekedés, egy egyedül otthon töltött Karácsony után úgy döntöttem, anyámhoz költözök, éppen munkahelyet is váltottam. Este tizenegykor az ötéves lányom egyszercsak Megkért, segítsek pakolni. Juön velem, bárhova is menjek. Jött is, kistesó, anya maradt. Egy hétre rá láttam, mennyire tönkremegy a feleségem, nem beszéltem róla csúnyán a gyereknek, mondtam, hogy visszajövünk, segítek visszakapni a lányát, de ne kiabáljon vele Ennyit. Sokat változott is, háziasabb lett, bár azt nem kérdezte, mit eszek, s a történtekről nem beszélt, nem tudtam feldolgozni. Ekkor már évek óta nem Hallottam, hogy szeret. De maradtunk, s született egy harmadik gyermekünk. Itt kezdtem én is már hibázni, nagyot, mivel elkezdtem cserélgetni. Kolléganőkkel, régi ismerősökkel, s nem is tudom, miért játszottam ezt a játékot, megfűztem őket a szexig, majd kifogással kihátráltam a helyzetből. Minddel bebuktam. Otthagyott gép, folyamatosan olvasott telefon, nem is éreztem a saját tetteim súlyát. Majd egy szünet után, miközben otthon Állítólag nem segítek, találkoztam egy régi ismerősömmel, okos, fiatal nő, jó egzisztenciával, ráadásul valóban szép. S a harmadik gyerekünk születése után öt hónappal viszonyt kezdtem. Idővel annak is éreztem magam, ami voltam, szemétnek, lelkiismeretem sem hagyott, sajnáltam az időt, amit a gyerekek nélkül töltöttem, majd otthon, szó szerint kínban, elmondtam a dolgot. Együtt sírtunk, másnap Elment a legkisebb gyerekkel a harmadik munkahelyére, értelmesen beszélt vele, hazajött, s egyre többet beszéltünk válásról. A harmadik fél közben egyszerű trükkökkel visszajött, kaját készített, Bejött hozzám többször beszélgetni, miközben vagy négyszer kirúgtam kb. Szemtől szemben kedves voltam vele. Majd egyszer megtörtént, csókolóztunk, mondjuk úgy, nagyon kedves volt hozzám. Ekkor már kezdtem észrevenni hibáit, persze van mindenkiben, otthon a feleségemnek már előtte is, jó ideje, az én véleményem szerint nem volt türelme a gyerekekhez. Sokszor egyfajta villámhárítónak éreztem magam. Erősödött a kötelességérzetem, s egyébként is nagyon szeretem őket. Ezután mégis beadtuk a válópert, én, mint felperes. Eddig kért, hogy várjunk, beszéljük meg, valamiért hajthatatlan voltam. Na itt történt egy fordulópont. A válópert beadva néztem az arcát, őt, gondolkoztam rajta, hogy szeretem, s éreztem, igen. Fűtött a harmadik fél is. Néztem a gyerekeim, s Rájöttem, nwtudnám elviselni, hogy más terelgesse őket. Ekkor fogytam két hét alatt 12 kilót. Majd Megmondtam, visszavonom a pert, kirúgtam a nőt, őszintén megbántam, s én minden kérdésére válaszoltam. Az előtte nekem könyörgő feleségem pedig szintén megváltozott. Megkeményedett Előttem, s miközben sírtam, nem kereste a visszautat. Sőt. Nekem akkora teher volt a beadott per, hogy visszavontam. Most azt mondja, undorodik az érintésemtől is. Épp fizettem mindannyiunknak egy balatoni nyaralást, azt mondja, éljünk csak a gyerekeinknek. Nappal, távolságot tartva, de kommunikálunk, strand, stb. De elmondja, nem hisz nekem. Mocskos vagyok. Persze ha grillezek, levezetek, órákig gyereket altatok, játszok Velük, akkor minden rendben van. Ha este lesz, aludjak a másik szobában. Bejött a munkahelyemre, hogy menjek ki, ott vagyok e. Persze ott voltam, a kollégáim előtt a 12 órás műszakban otthagyott összetörve, bőgve. Más Férfiak is sírnak? Mert én most sokat. A gyerekek előtt nem beszélünk erről, de ha este akarok, akkor ne terrorizáljam, ki akarom készíteni. Megmondta, hogy nem ígér semmit, csináljak belátásom szerint, maradjak otthon, ne tartsak a férfiaktól, mert ő undorodik mindentől most. Én meg közben hozzá s a családomhoz jöttem volna vissza, úgy tűnik, későn. Maximlisan segítek mindenben, Napközben költjük a fizetésem, este ki vagyok zárva, mint egy kutya. Érdemes bármiben is reménykednem? A gyerekeknek Apja maradok, az biztos. Enyhülhet? Bár a történteket kettőnk hibájának tartom Mindkét esetben. Most már arról beszél, hogy kiváló anya, s nekem odaadó feleség volt. Egyedül nem tudom újraépíteni, mindent tmadásnak vesz. Már mindenért szemét vagyok. Pedig a gyerekek miatt kellene. S ott a rengeteg munkám, az életem, a lakásunkban. Érdemes valamit tennem?