Mi a megoldás erre a sok helyen megjelenő problémára?

Én is mindig abban voltam, hogy mondjuk el őszintén mi bánt. De amikor olyan alapvető dologról van szó, hogy már tényleg az a tény kínos hogy szólni kell érte? Alapvető dologként gondolok itt például arra, hogy odafigyelünk egymásra. Nem rég egy barátnőm járt úgy, hogy egy igen nagy megrázkódtatás érte, amit nem rejtett véka alá. Sírt, nem evett rendesen, ami az adott helyzetében teljesen érthető volt. Tehát senki nem mondhatja rá, hogy nem mondta el, mi bántja. A férfi mégis azt mondta, hogy ő nem rúgja fel az előre megbeszélt programját ez miatt és elment a barátokkal szórakozni. Oké, az a kérés valóban nem hangzott el, hogy kivételesen maradjon a neje mellett, de szerintetek ez nem lett volna alapvető, ha tényleg nagy trauma ér valakit? Szerintem ha ezt kérni kell, az már nagyon nagyon kínos.

igen, a kérdés az ilyen férjekről szól. Akik nem tudják mik azok a dolgok, amiket kölcsönösen, szavak nélkül is elvárhatunk egymástól. A barátnőm is a fenti taktikát próbálta alkalmazni, vagyis kivárásra játszott, hátha a férj magától rájön, hogy paraszt volt, de az csak nem jött rá. Aztán amikor megelégelte, elmondta neki, miért volt annyira távolságtartó sokáig. A dolog vége egy nagy veszekedés lett.

De a kérdés nem az ilyen emberek agyon szidására irányul, nehogy valaki félre értsen. Valamiért a barátnőm is hozzá ment ehhez az alakhoz, tehát valami jó biztos van benne. Tehát most tényleg az érdekel, hogy egy ilyen helyzetben mit tehet a nő, hogy a történet vége egy boldog házasság legyen? Hogyan lehet úgy a férfi tudtára adni a dolgot, hogy a helyzet ne váljon kínossá?