Honnan tudod, hogy túl érzékenyek vagy vagy tényleg feladod magad, amikor azt/úgy csinálod, amit a párod akar? Amikor az ő elvárásai/vágyai érvényesülnek?

írj példát így nehéz

milyen horderejű a dolog? mozi vagy színház? vagy hol akartok élni?

Hű, ez így nehéz.

Attól függ, hogy mi a szitu.

Olyan nincs, hogy feladod magad, mert akkor a párod nincs rád tekintettel.

Az más, ha pl. mincs más megoldás, de ha mondjuk Te nem akarsz moziba menni, ő meg igen, és "kényszerít" rá, akkor az nem normális.

Írj valami példát, mert így rengeteget írhatnék.

Onnan tudod, hogy _mindig_ az van amit ő akar. Na az gáz. De ha egészséges egyensúly van, ő is enged, te is engedsz, találtok közös pontot, az a jó.

Az első férjem mindent meg akart szabni nekem, még azt is, hova tegyem a papucsomat, fessem-e magam, ne menjek ki sapka nélkül télen az utcára, stb, stb, stb - mindezt az én érdekemben - mondta ő. Egy idő után az ember besokall. Vagy ha nem lép ki a kapcsolatból, akkor teljesen elveszti a személyiségét, csak a másik fél bólogatós bábja lesz.

Az a baj, hogy mi nem tudjuk megítélni, ezek az utazások segítik-e az üzletet, a fejlődést. Lehet, hogy igen, csak te nem látod, ez esetben valóban lenyelhetnéd. Ha viszont nem, és az utazás is inkább csak viszi a pénzt, mint hozza, nem hiszem, hogy le kellene nyelni.

Én egyébként ilyen nagy dolgok közül abban engedtem, hogy hol éljünk. Világ életemben Budapesten képzeltem el az életemet, ha elköltözöm itthonról (Bp-től 40 kilométerre laktunk), a férjem viszont gyűlöli a nagyvárosokat, Bp-t főleg, nem akartam ebbe belekényszeríteni, így maradtunk a szülővárosomban. Közel van Bp, ha kell valami, de egy nyugodt helyen élünk. Most, hogy már aktuális a babatéma, nem bánom, szívesebben szülök ide gyereket, Bp nagyon nem ideális ilyen szempontból. Nem érzem, hogy emiatt föladtam volna magam.