Nagyon naív vagyok, ha azok után is megbízom a férjemben, hogy elárulta nagyon bejön neki valaki más?

Hát én nem tudom. Azért én óvatos lennék.

Egyébként én nem értek egyet ezzel az őszinteséggel.

Nekem is volt már, hogy bejött valaki, de tudtam, hogy nem csalnám meg a párom, akkor pedig feleslegesen miért okozzak neki fájdalmat, főleg, hogy utána pillanatok alatt el is tűnt az érzés.

Jó, hogy őszinte, de én is óvatosságra intenélek. Én tudok olyan esetről, mikor pont azzal palástolta a férj a viszonyát egy másik nővel, hogy elmondta, hogy igaz bejön neki a nő, de nincs közöttük semmi, nem is lesz. A feleség meg örült, hogy a férje őszinte, hiszen ha mégis lenne viszony, ugyan miért mondana el ilyet?

Nem azt állítom, hogy nálatok is ez a helyzet, vagy ez lesz. Elképzelhető, hogy tényleg csak tetszik neki az a másik és ennyi, ezzel le is van tudva.

Ezt kívülállóként nem lehet tudni. De azt mondom, a bizalom jó, de a vakság nem.

Simán megbízhatsz benne, hiszen őszinte volt veled, nem fog semmi történni.

Egyébként ha történne is valami, azzal sem lenne baj addig, amíg nem érzelmileg csalna meg téged, hanem csak testileg (ha érzelmek nélkül "ürít" egyet egy nőbe, az semmiség).

Ez már túlmutat az őszinteségen.

Milyen dolog már az, hogy odaállok életem szerelme elé, és elmesélem neki, hogy mennyire bejön az a másik csaj.

Ilyet szerintem akkor tesz az ember, ha elsodorják az érzelmei, és abban az adott pillanatban pusztán barátként tekint a társára.

Volt már velem is így, csak miután kimondtam, akkor kapcsoltam, hogy ő nem csak a haverom, talán nem kellett volna. Viszont nem voltunk házasok, és nem volt régi a kapcsolat. Ahogy ez megtörtént szakítottam vele. Éreztem, hogy ha így meg tudok valaki miatt feledkezni magamról, akkor már régen rossz.

Nyilván ez csak az én esetem, de abszurdnak tartom, hogy ilyesmiről beszéljek a házastársam előtt.

Én ezt figyelmeztetésnek tekinteném.

Egy idézet Csernustól:

"A gyávaságnak két szintje van. A nagyon-nagyon gyáva az csak fejben kefél félre. (...) Aki kevésbé gyáva, az gyakorlatban is megteszi. De mind a két csoport gyáva leülni a társával, és elmondani neki azt, hogy: "Szívem, észrevettem valaki mást. Nem történt még semmi sem. De beszéljük meg, miért van ez. Szerinted mi az, ami nem működik kettőnk között? És miért nem működik?" Azt gondolom, hogy a valódi emberi tartás mutatkozik meg az ilyen krízisekben."