Feleségek ma kezdődik a foci VB, hogy bírjátok ki?

Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni:

Túlélni a világbajnokságot

Állt a húgom a házunk előtt egy hatalmas darab, filctollal kidekorált csomagolópapírt lengetve, és üvöltötte a második szomszéd irányába, hogy hajrá, Szenegál! Kétezer-kettőt írtunk, és a húgom nem értette a lesszabályt. Ma sem érti, de ez egészen bizonyosan nem akadályozza meg abban, hogy végigszurkolja a világbajnokságot, kiválasztva a nyilvánvalóan legesélytelenebb csapatot, amely persze nem éri meg az egyenes kieséses szakaszt.

E tekintetben a húgom a példaképem, mert ő bármikor bevonható a meccsnézésbe anélkül, hogy túl sok fogalma lenne a csapatokról, a tétről vagy a szabályokról.

Úgy fogad a mérkőzésekre, hogy attól égnek áll az ember haja. Simán megteszi a Németország–Ghánát nagy különbségű „vendéggyőzelemre” – és nyilván elbukja a kockára tett ötszáz forintot. Viszont a nagy számok törvénye alapján néha nyer is, és ilyenkor fél évig ismét van mit elhazardíroznia. S ami a legfontosabb: élvezi az egészet.

Azt is mondhatnám: a húgom – és vele együtt a sógorom is – messze megelőzi a korát.

Merthogy a férfiak még ma is elitista módon állnak a nagy futballtornákhoz. Emiatt kétévente hidegháborúvá alakul az életünk: a nők párkapcsolatuk, sőt a világegyetem megkeserítőjét látják a labdarúgásban, a férfiak meg ugyanezt a meccsek miatt hisztériázó barátnőkben és feleségekben. Ezért aztán az urak minden második nyáron (Eb is van...) tömeges vándorlásba kezdenek, akár a lemmingek. Törzskocsma, egyedülálló barát nappalija: bármi szóba jöhet, ami távol tartja a fúriává változó hölgyeket.

Egy nő ne legyen láb alatt, ha meccs van; ne szóljon, ne kérdezzen, ne zajongjon! A legjobb, ha egészen egyszerűen szublimál a kezdő sípszó elhangzásakor; közvetlenül azután persze, hogy szervírozta a hideg söröket és a nassolni valót. A legtöbb háztartásban még ma is ez az alapállás, pedig a tapasztalatok azt mutatják: érdemes a nőket bevonni az őrületbe. Először is, nem kell elválni a vb végére. Az együtt maradás már csak azért is hasznos, mert áruhitelt vettünk fel az óriás képernyős tévére. Másodszor: ha a nők úgy érzik, hogy ők is az esemény részesei, tényleg örömmel szállítmányozzák a ropit vagy hunynak szemet az elfogyasztott öt-kilenc sör fölött.

Igen, cserébe néha kétszer is el kell mondani, hogy az argentinok világoskékben játszanak.

De ha elhangzik a kérdés, ne pisszegjük le annak feltevőjét, ugyanis abban, hogy a vb-k idejére Maginot-vonallá alakul a kanapé, legfőképpen a hallgatás a ludas.

Mert vajon hány férfi próbálta már egy hölgynek elmagyarázni, miért jelent neki olyan sokat a világbajnokság? Hogy miért lábad még ma is könnybe a szeme, ha Baggio kihagyott tizenegyesére, Beckhamnek a St. Etienne-i kiállítására vagy Maradonára és Isten kezére gondol? Ha nincs fogódzó, akkor hogyan érthetne meg bárki bármit is?

Újabb kérdés: mi van akkor, ha a nők éppenséggel éppen úgy tudják szeretni a labdarúgást,mint a férfiak? A számok ugyanis azt mutatják: valamiért szeretik. Spanyolországban a meccsre járó közönségnek nagyjából a fele nő, és ilyen arány tükrében nehéz azt gondolni: ezek a hölgyek feladják a televízió nyújtotta lehetőségeket, hogy a lelátóról, miniatűrben bámulhassák Fabregas fenekét.

E világbajnokság előtt induljunk hát ki abból: a nők szeretnének részesei lenni az egy hónapos futballáhítatnak. Meglehet, hajnali fél egykor nem vedelnek energiaitalt, hogy fenn tudjanak maradni a Honduras–Ecuador mérkőzés lefújásáig, de talán mégis értékelnék, ha ezúttal nem csupán a brazil bikinis modell szerepét osztanák a női nemre.

Vannak persze hajthatatlan fehérszemélyek, akik következetesen krumplipucolásra használják az aznapi sportoldalt, és előbb vennének fel csíkosat kockással, minthogy egyetlen percnyi futballt is végignézzenek. Nekik az előrelátó férjek már év elején, kedvezményesen lefoglalták a nyaralást a vb idejére; ha nem, akkor ajánlatos a szünnapokra némi közös programot szervezni. A sértett, a meccsnézést bojkottáló nőknek ugyanis széles az eszköztáruk a „véletlenül” elromlott távirányítótól a tévé előtt fehérneműben porszívózásig. Ha azonban már a képernyő előtt ül a nő, lehetőség szerint senki se érezze nemes feladatának futballtudorrá nevelni a csoportmeccsek végére. A tukmálás és vizsgáztatás ugyanis épp oly dühítő tud lenni, mint a folyamatos „pszt”, a kiröhögés vagy a fölényes legyintgetés.

Nem a szakszavak vagy lexikális adatok vonzzák a futballhoz a nőket, hanem az atmoszféra. (Benne az, hogy mit imád annyira a párja.) Az izgalom, a dráma, a megdicsőülés vagy a tragikus vég.

A nőknek (is) hősök kellenek, s vajon mi adhatna nagyszerűbb főszereplőket, mint a futball? Pulzusát tapogató Suker, zokogó Gascoigne, táncoló Roger Milla: kellenek-e ennél magukkal ragadóbb, emlékezetesebb pillanatok?

Amúgy pedig az is előfordulhat, hogy egy nő a „kelleténél” jobban kiismeri magát a futballvilágban. Sőt tudását be is veti céljai érdekében. Az egyik barátnőmnek például éppen az 1998-as vb előtt tiltotta meg az édesanyja, hogy rövidre vágassa a haját. Ő alkut ajánlott: annyiszor öt centivel kurtíthatja meg frizuráját, ahány meccset nyer a kedvencével, Djorkaeff-fel felálló francia válogatott. A történet végét ismerjük: a franciák világbajnokok lettek, a barátnőmnek a kupaátadás másnapjára két centi maradt a loboncából.

Persze a húgomat 2002-ben mindenki kinevette, amiért Szenegálnak szurkolt. Ő azonban dacosan annyit mondott: ez világbajnokság, itt bármi megtörténhet.

S ezzel meg is fogta a lényeget.

vb 2014

Kedves Kérdező! Nyilván nem mindenkinek könnyű, de tényleg abba kell belegondolnod, hogy legrosszabb esetben 2 évente fordul elő csak ilyen. Ennyit ki lehet bírni, nem?

Nekem szerencsém van, focis vagyok, így nem is okoz gondot, ha meccsezünk. Sőt, a helyi csapatnak aktívan szurkolunk is, úgyhogy én hónapokon át szombatonként meccseken ülök. ;)

De ha téged nem eérdekel, akkor találd föl magad. Biztos van hobbid, barátaid, ilyenkor nagyszerűen ki lehet használni az időt kapcsolatépítésre.

A kivetítős esteken pedig nem kötelező résztvenned, ha nem akarsz, pláne, ha nem élvezed. Mondj nem-et, és kész.

14-es voltam. :)

27/n

Egyesek lehet nem tudják, de lehet online is nézni, nem kell ahhoz feltétlen tévé elég a gép is.

Hajrá Brazilok!

????????

Az életemrnincs hatással a családban senki sem nézi

/ sosem nézte senki, sem a tesómék, sem apuék, nagybácsik se, nagyszülők se

Sógorom sem, apősom sem, fejem sem..

Szerintem csak távoli ismerőseim vannak akik nézik..

Viszont azt utálom, hogy a csapból is ez folyik, és más fontosabb témákat pedig háttérbe szorítanak.

Ahelyett, hogy örülnél!!! Végre egyedül lehetsz egy kicsit (utoljára mikor tettél fel arcpakolást úgy, hogy közben Backstreet Boyst hallgattál? na? ugye!:D), vagy amíg ő a meccset nézi otthon, elő a kedvenc könyveddel, vagy nyomás el a barátnőiddel/barátnőidhez.

Egyébként én ezeket szoktam csinálni, mert az én vőlegényem is nézi ezeket, a közelünkben van óriási kivetítő, oda szokott kimenni, néha én is, de én félidőben annyira unom magam, hogy hazamegyek:D csak a nachos miatt megyek!!:D