Kilépnél egy jó házasságból a teljesen bizonytalanért?

*áldozzam be az egómat, ami tulajdonképpen az igazi alapja egy kapcsolatnak vagy engedjenek nagyobb teret neki, hogy jobban kiteljesedjek.

Ez egy nagyon nagy tévedés ebben a formában. A jó kapcsolatban pont hogy kiteljesedik az ember, és nem áldoz be semmit.

A közös érdeklődés hiányát viszont nem látom akkora problémának. Azt ne várd el, hogy a párod is részt vegyen a hobbidban. Viszont semmi akadálya annak, hogy a jövőben találjatok valami olyan tevékenységet, amit mindketten szerettek. Csak venni kell a fáradságot. (Ha viszont erre nem vagytok hajlandóak, akkor visszatértünk oda, hogy vajon tényleg olyan jó-e az a házasság, amiben egyik vagy mindkét fél elzárkózik valamitől, amitől legalább az egyikük jobban érezné magát.)

A hiba az Ön készülékében van.

Bocs, de miért pont a te ego-d lenne az alapja a kapcsolatotoknak? Pofám leszakad. Alázat? Kompromisszum?

Ezek után azt nem értem, hogyhogy elvett ez a jóember.

Csak egyet tudok érteni ezzel: ha szeretnéd a párod, meg sem fordulna váltás a fejedben....

Egyébként nagyon nem becsülöd meg azt amid van....más összetenné a kezét azért hogy szerető párt találjon, te meg eldobnád, csak mert nem volt más....

Én, mielőtt megtaláltam az igazit, voltam másokkal. Mit ne mondjak.... elég pocsék egyedeket fogtam ki.

Mit nem adtam volna azért, ha nekem is ő lett volna az első férfi az életemben, (a férjem,) ahogy én voltam neki az első...

Én azt mondom jól gondold meg mit teszel. Ha úgy érzed nem vagy teljesen boldog, hát lépj. De ne kuncsorogj és könyörögd vissza magad ha kiderül számodra is, hogy az élet nem habos torta, és nem olyan könnyű ám normális rendes párt találni mint gondolod...évekig tarthat. Ha sikerül egyáltalán. Nekem pl 5 évig tartott.

Szóval vedd számításba hogy könnyen magadra is maradhatsz...azért nem vagy már annyira fiatal. Így még nehezebb párt találni.

1. Egy jó házasságból az ember a bizonyosért sem lép ki, nemhogy a bizonytalanért.

2. Nem beszélhetünk jó házasságról ha ez a kérdés felmerült benned, még akkor sem ha a férjed az első az életedben. Ez a kamu duma, hogy emiatt szeretnél mást kipróbálni, ezzel próbálod magad becsapni. Az igazság az, hogy mindentől függetlenül már szeretnél egy másik kapcsolatban lenni.

Megfordítva a dolgot. Mi lenne ha a férjed tenné fel ide ezt a kérdést, hogy "jó házasságban élek a feleségemmel, de azon gondolkodom, hogy kilépek belőle és keresek egy jobbat". Te elhinnéd neki utána, hogy szeret téged és nem akar elhagyni, csak "gondolkodik" rajta? Vele maradnál?

Én már eleve nem mentem volna bele a kapcsolatba, nem hogy házasság... Lehet, hogy én gondolkodom furán, vagy élek álomvilágban, de a közös érdeklődés számomra alap egy jó kapcsolatban. Ha nincs közös pont miről beszélgetünk? Mit csinálunk, ha együtt vagyunk? A jól kijövünk számomra nem elég, ennyi erővel akárki lehetne mellettem, akit képes vagyok hosszabb távon tolerálni. Csak, hogy egy kapcsolatnak nem az elviselésről meg az áldozatokról kellene szólni.

Ezt a "becsüld meg, amid van, másnak ennyi sincs" dumát meg felejtsd el. Nem a te ügyed, hogy mi van másnak és mi nem. Tedd fel magadnak a kérdést: szerelmes vagy a párodba? Boldog vagy mellette? Őszintén válaszolj! Nem akarlak befolyásolni, de: "Egyik döntést sem érezném rossznak..." Magyarán tök mindegy? Ez valahogy nem úgy hangzik, mint egy szerelmes ember...