Ti mennyire várjátok el a párotoktól, hogy ne barátkozzon azzal, akivel nem vagytok jóban?

Konfliktusom volt egy férfival. Belém kötött a munkahelyemen ok nélkül, és addig hergelt, szidalmazott, amíg visszaszóltam neki, akkor meg fenyegetőzött, hogy kirúgat, ordított, undorítóan viselkedett a kollégám és az ügyfelek előtt. Én békés, udvarias természetű vagyok, konfliktuskerülő. Kiborított az eset kicsit, mert nem szoktam okot adni az ilyen viselkedésre, és ezt a férjem is tudta, beszélgettünk róla.

Kiderült, hogy a férjem ismeri ezt a férfit, és mikor találkoztak, megemlítette neki az esetet. A férfi azt mondta, hogy rossz napja volt, problémái vannak és feszült volt, ennyi. Én azóta szoktam vele összefutni a városban, de vibrál köztünk a levegő, nem köszönünk egymásnak. Viszont a férjemmel elkezdett haverkodni. Már odáig mentek, hogy tegnap mikor mentem haza a munkából, ott volt ő is. Bementem, köszöntem, hogy sziasztok, vissza sem köszönt. Büszkén terpesztett a saját házunkban, én éreztem magam megalázva, hogy ilyen helyzetbe vagyok hozva. A férjemet félre hívtam, mert más is volt ott, nem akartam jelenetet, de mondtam neki, hogy ez bunkó dolog volt a részéről, hogy olyan ember ül itt, akivel én köszönő viszonyba sem vagyok, és elmentem otthonról. Ő mondta, hogy igazam van, leállítja, mert már neki is sok a csávó. Vagyis nem ő hívta, a srác magától ment. De akkor is én árulásnak érzem ezt, hogy egyáltalán hagyta, hogy bármilyen haverság kialakulhasson kettejük között, mikor tudja jól, mi történt és haragban vagyunk. Én sosem hoznám őt ilyen helyzetbe. Úgy gondolom, kellene lennie köztünk egy véd és dacszövetségnek, ami pont erről szól, hogy aki a másikat bántja, az számomra nem lehet barát. Nagyot csalódtam benne, hogy ennyire nem tiszteli az érzéseimet, és nem beszéltem vele egész este már erről a dologról, mert még forr bennem az indulat, nem akartam heves vitát. Ha lehiggadtam, persze leülünk beszélni.

Mi a véleményetek a helyzetről? Ti hogy kezelnétek ezt?