Férjek, apák! Benneteket ez zavar?

Szerintem nem természetesen ez a nagy együttalvósdi.

Az elején, mikor még pici, lehet egy szobában, de nem egy ágyban. (Már csak azért sem, mert félnék, hogy ráfekszem véletlenül)

Később pedig csak kivételes esetekben – pl. valami rosszat álmodik.

Nem tesz jót ha a szex kimerül fürdőben egy gyors menettel. A nem kielégítő szexuális élet feszültségeket szül előbb vagy utóbb, ami a gyereken (is) csattan. Kell a külön ágy/szoba!

Arról nem is beszélve, hogy mit tesz a gyerek pszichés fejlődéséve, ha sokévesen még mindig anyukáékkal alszik…

Bocsànat, hogy bepofàtlankodok nöként!

Az ilyen Hoxa-nök lapja-forum (de itt is!) totàl ösanyàkbol àll, nem szabad velük kezdeni, ha egy hanygyànyit is eltérö véleményed van, belém is belémkötöttek màr.

én is rögtön àtszoktattam a picurt a kisszobàba, kezdetektöl ott aludt, sosem volt vele gond! A férjemet is zavarta volna valoszinüleg, plàne mert eleinte gyakran felkelt a kisasszony éjjel is:)

Szerintem mindenki úgy csinálja ezt, ahogy gondolja. Nem látunk bele mások életébe, úgyhogy felesleges itt elméleteket gyártani, hogy kinek milyen a házassága úgy, hogy sokáig velük alszik a gyerek, vagy úgy, hogy nem alszik velük.

Másokra itt vicsorogni meg pláne felesleges bármelyik részről.

Még nincs gyerekünk, de elképzelhetetlen mindkettőnk részéről, hogy a gyerekünk majd közöttünk aludjon, akármekkora korban is.

Ha csak a saját biztonságát nézem: mellettünk kész életveszélynek lenne kitéve, mert mindketten rengeteget forgolódunk. Volt már, hogy egyikünk arra kelt, hogy a másik orrba vágta forgolódás közben. :D Pedig hatalmas az ágy, de így is szétterpeszkedünk rajta rendesen. Nem merném lehunyni a szemem, mert attól rettegnék, hogy ráfekszem vagy megütöm, megrúgom álmomban a gyerkőcöt.

De ha mozdulatlanul feküdnénk reggelig, akkor sem alhatna velünk, mert nem tartom jónak. Legyen meg a saját kis ágya, szobája, így egészséges rá és ránk nézve is.

30F

Az együtt alvásról: hány meg hány ilyen per volt a történelemben, hogy anyák összenyomták a kicsinyüket az ágyban, eleve ezért találták fel a bölcsőt, nem az elringatásra. Nekünk háromszemélyes ágyunk van, és csak így férünk el ketten is rendesen (pedig vékony picik vagyunk:))

Az igény szerinti és az egy éves kornál további szoptatás valóban az újkor divatja, de mindenki úgy neveli a babáját, ahogy akarja.

A mai huszonévesek szülei nem szoptattak évekig, nem maradtak otthon 3 évig (nem lehetett) és adtak vizet a bébinek, nem csak cicit, és már 4 hónaposan bevezettek bizonyos ételeket. Ki tudja, jó volt-e ez így.

Én úgy látom, hogy régen az anya inkább volt nő, dolgozó ember és feleség, és mellette anya, nem pedig főként anya. Vagy pl. nézzük a nyugati országokat a céges napközikkel, a nem szoptatással, meg a 6 hét slussz-passz szabival szülés után.

A pontozást nézve megjelent 1-2 ősanya is.

"Nem azért, mert annyira ősanya típus lennék, hanem mert egyszerűen erre volt szüksége ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt baba legyen."

Ezt te gondoltad inkább, ugye, nem a baba?

Ha ezt megszokja, akkor ovis korában is hisztizni fog, ha nem veletek alszik.

Nem véletlen találták ki régen a pólyát, biztonságot ad a gyereknek, hogy érez a kis teste körül valamit, de hogy álmukban a szülők megüssék, ráfeküdjenek véletlenül, az nem jó, ha meg ébren alszol, akkor igen hamar kimerült leszel.

Egy doktornő tollából:

Miért akar az anya mindenáron a gyermekkel aludni?

Amikor a szülő "önként" vállalja ezt a szituációt, akkor valamilyen "nyomós" ok áll a háttérben. Mert bár nem lehet azt kijelenteni, hogy az a normális, ha külön alszik a gyermek, de a párkapcsolat szempontjából az ő helye bizony, hosszútávon nem az anya mellett van! Apa és férfi legyen a talpán, aki ezt jól tolerálja.

- A szülő szorongása, vagy túlzott kötődése gyermekéhez. Ezzel a viselkedésével az anya/apa meggátolja a gyermek önállósodását, lelassítja a leválás folyamatát, ezáltal nem biztosítja számára az egészséges személyiségfejlődést.

- A pár tagjainak egymástól való érzelmi elhidegülése. Ha a szülőpár egyik tagja azért tartja maga mellett a gyermekét, hogy ne kelljen párjával együtt hálnia, akkor a gyerek lesz a párkapcsolati krízisben felhasznált pajzs, ütköző. Olyan szerepbe kerül, amihez neki nem sok köze van. Ebben a szituációban is sérül lelkileg.

- Vannak olyan családok, ahol az egyik szülő éjszaka dolgozik, -a magányt ne a gyermekkel enyhítsük!

- A külföldön élő és dolgozó apukák ugyancsak gyakran tapasztalják, hogy amikor ők kint vannak, a gyerkőc az anyjukkal alszik. Amikor azonban ő hazatér (1-2 hétre), akkor visszaköveteli a helyét! Ez fiúgyermekek esetén komoly harccá is fajulhat apa és fiú között, semmiképp sem erősíti a kapcsolatukat! Itt is az anyának kell erősnek, és következetesnek lennie.

"Kedves 28-as, nem divat összenőni a gyerekkel, hanem orvosilag alátámasztott tény, hogy minél tovább szopizik egy gyerek, annál fejlettebb lesz az immunrendszere."

Nagyanyáink fél évig voltak otthon a gyerekkel, mégsem voltak betegesek az akkori gyerekek. Ellenben most sok gyerek asztmás már pici babaként, allergiás, stb. Hogy is van ez?

Nem olvastam végig a válaszokat, de a kérdés egyértelműen provokatívan van megfogalmazva.

Én még sehol nem olvastam és láttam olyat, ahol bárki is 10 évig együtt aludna a gyerekével, az apját a kanapéra kényszerítve. 2-3 évről már igen. Az egyik ismerősömék is így csinálták, mégis jó volt a házasságuk, a szexuális életük is rendben volt. Nem csak éjszaka az ágyban lehet szexelni.

Feltételezem, ha két ember már odáig jutott, hogy gyermeket vállalt, akkor ismerik egymást annyira, hogy ezeket a kérdéseket is átbeszélték és olyan megoldásra jutottak, ami mindenkinek jó. Nem hiszem, hogy van olyan normális és szerető feleség, aki a férjét és annak kérését teljesen semmibe véve 10 évre a kanapéra száműzi. Ha mégis megteszi, nyilván az olyan is és a gyerek előtt is ilyen aberrált volt.