Házassági gondok, ezen lehet még javítani?

Lassacskán a tizedik évfordulónkat ünnepelnénk a párommal, de az utóbbi fél évben nagyon sok probléma merült fel. Van két nagyobbacska gyerekünk, én most elkezdtem a főiskolát is, a házat is most újítottuk fel, szóval sok a meló. De ahogy a sulit elkezdtem és az lebeg a szemem előtt hogy ha befejezem lesz egy olyan szakma a kezemben, amivel önállóan is meg tudnék élni. Folyton azt érzem hogy a párom nélkül jobban boldogulnék. Ő kezeli száz százalékosan a pénzt. Amit a gyerekek után kapok, azt is bedobjuk a "közösbe" aminek persze nála van a "kulcsa" és csak ő döntheti el hogy mikor mire költünk. Ha én szeretnék valamit akkor azt csak úgy tudom megvenni ha előtte vele megbeszélem és ő rábólint. Már néhány veszekedéskor a fejéhez vágtam hogy nekem többet pasi nem kell, mert úgy érzem hogy megfulladok, mert semmi sem SZABAD, de a kötelességeimet pedig hajtsam végre precízen és pontosan. És a szex is már kötelességnek tűnik nekem. Tegnap is megsértődött hogy mindenféle kezdeményezés és esetleg ráhangolódás nélkül csak úgy üljek rá, mert ő fáradt mozogni. És csodálkozott hogy elutasítottam. Múlt héten nagyiztak a gyerekek, itthon voltunk kettesben akkor megnéztünk egy jó kis filmet, egymásra hangolódtunk és utána tök jó volt vele lenni. De így mint egy használati tárgy amit előveszek a polcról és még az ON gombot sem akarom bekapcsolni mert lusta vagyok, de azért MŰKÖDJÉÉÉ. Ez nekem nem megy. ha mondom neki hogy mi a baj, akkor meg megsértődik hogy impotens lesz mert lelki akármit okozok neki ezzel. Próbálkozik, mióta felvetettem annak a lehetőségét hogy nélküle is meglennék valahogy, de akkor sem az igazi. Az, hogy elővegyem az emlékeimet hogy annak idején mit szerettem meg benne, egy halott ötlet. Teljesen megváltozott, sehol nincs az a fiú aki tíz évvel ezelőtt elcsavarta a fejem. Persze én sem az vagyok aki annak idején voltam, mert nem nyalom ki a s..ét és lesem minden kívánságát, csak mondjuk időközben nem csak ez az egyetlen dolgom, hanem gyerekeket nevelek és háztartást vezetek, no meg tanulok is. Nem tudja elfogadni ha én vagyok fáradt, tudom ő is sokat dolgozik, nem is várom el tőle hogy itthon bármit is csináljon, ha hazajön, pihenjen, de azért nem kell annyira elkényelmesedni hogy már a szexhez is lusta legyen, de közben meg akarja... Én már nem tudom mit tegyek. Szeretném visszahozni azt az érzést ami bennem volt régen, hogy hurrá szép kis család vagyunk. Szeretném ha mi ketten újra egy csapat lennénk, ha nem lenne ennyire belezsongva a pénzügyekbe, hogy beleszólást nem tűr. Ha kicsit visszaváltozna azzá a fiúvá aki volt régen, akkor én is vissza tudnék változni azzzá a lánnyá akit régen megszeretett. Bocsika hosszú lett, de várom a véleményeket, innen hogyan tovább? Negatív is jöhet mert a valódi véleményekre vagyok kíváncsi nem akarom magam álltatni.